„A kormánypárt arrogáns – mondta Mesterházy Attila, a szocialisták elnökének nevezett pártszóvivője. Az arroganciát abban fedezte föl, hogy a Fidesz-KDNP szövetség, élve a választóktól - tiszta körülmények között - kapott többségével, változtatja az alkotmányt.
Viperás ütlegelés, fejmagasságban tömegbe lőtt gumitöltények.
Ez az utóbbi nem sorolható az arrogancia körébe – mármint a szocialisták szóvivője szerint. Szóvivő, minthogy Mesterházy továbbra is Lendvai Ildikó ötletelése nyomán szórakoztatja közönségét, hol köznevetséget, hol bosszankodást keltve. Saját gondolata nincs.
»…indok vagy figyelmeztetés nélkül támadtak rá az egyenruhások a Szabadság téren: úgy teperték le a földre, hogy közben szilánkosra tört a csuklója és kificamodott a könyöke. A férfi eltört és duplájára dagadt kezét az akkor még nem rendszeresített műanyag kötegelővel megkötözték, majd a sérült testrészén megemelve vonszolták el a rabomobilig, miközben trágár szavakkal szidalmazták. Zajácz László kezét négy és fél órás műtéttel kellett összeszegecselni. Végül csaknem kétnapi őrizet után engedték szabadon, és bűncselekmény hiányában megszüntették vele szemben az eljárást. A tanár maradandó testi és lelki sérüléseket szenvedett.«
Ez történt 2006. október 23-án, akkor, amikor Mesterházy pártja volt kormányon. Akkor sem Lendvai, sem Mesterházy Attila nem beszélt arroganciáról. A maradandó testi károsodást okozó gumitöltényes tömegbe lövések beleférnek Lendvai és tanítványa: Mesterházy demokrácia-felfogásába. Ami Lendvait illeti: ő tagja volt annak a pártnak is: az MSZMP-nek, amely 1956 decemberében sortüzekkel „konszolidált”… A legnagyobb MSZMP-s vérengzésnek, a salgótarjáni sortűznek 134 halálos áldozata volt: köztük gyermekek és anyák.”