Biztosan ezt akarták?

„Az új szabályrendszer mindenekelőtt készítői értékválasztásait tükrözi: a demokrácia ne az egyén szabadságáról, hanem a közösség (és persze annak többsége) érdekeiről szóljon. Azt is kifejezi, hogy a tömegkommunikáció elsősorban fenyegetésekkel teli, veszélyes üzem, ahol a közösséget meg kell védeni a káros hatásoktól, illetve közérdekűnek mondott kötelezettségeket kell róni rá. Az állam feladatának elsősorban azt tartja, hogy a lehető leghatékonyabb védelmi rendszert dolgozza ki és működtesse ennek érdekében. Ezért kell központosított hatóság, ellenőrzött és felügyelt közszolgálat, központi nyilvántartás mindenről és mindenkiről.

Ezekkel az elképzelésekkel nem (csak) az a baj, hogy a teljes hatalomkoncentráció veszélyét vetítik előre. Amikor az Európai Unió bármely tagállamából szabadon sugározható Magyarországra magyar nyelvű tévéadás, amikor az internet korlátozására technikailag sincs lehetőség, ez nem komoly felvetés.

Ennél fontosabb kérdés, hogy miből táplálkozik ez a félelem és rettegés. Mi alapozza meg azt a gondolkodást, hogy a tömegmédia eszközei a Gonosztól valók, és tűzzel-vassal kell küzdenünk ellenük? Hány olyan kutatást találunk, amely meggyőzően bizonyítja, hogy az utóbbi évtizedek alatt felnőtt gyerekek problémái döntően a tévé káros hatásaitól vannak? Valóban az a helyes út, ha itt, Európa keleti felén, totálisan körbezárt nyilvános térben óvjuk, ami még van? Miért nem merünk bátrabbak lenni?”