„Lendvai már csak azért sem hivatkozhat emberi becsületére és újságírói hírnevére, mert nem »bírálja« a magyar miniszterelnököt, hanem évek óta folyamatosan rágalmazza. Elementáris hazugságokat közöl róla, hogy lejárassa, és hazánkkal együtt világszerte rossz hírét keltse. A világsajtóban lassan másfél évtizede alantas módszerekkel megpróbálja összemosni a Fideszt a szélsőjobbal. Ha valaki ekkorát téved, akkor ne hivatkozzon újságírói tekintélyére. Ha viszont azért állít a saját hagymázos képzelgéseire alapozott hazugságokat, mert könnyebb neki lejáratni egykori hazáját, ha elhiteti a világgal, hogy Orbán pártja tényleg szövetkezik a szélsőjobbal, akkor talán mégse kellene »emberi becsületét« emlegetnie.
Lendvai nincs egyedül. Jómagam több tucat publicisztikában írtam már arról az egyre kisebb, egyre agresszívebb hatalom- és pénzéhes körről, amelynek se a baloldalhoz, se a liberalizmushoz nincs köze, mégis ezekre az elvekre hivatkozva folyamatosan rágalmazza, becsmérli, fasisztázza, mocskolja, gyalázza azokat, akik az ő köreik uralmát fenyegetik. Lendvai ezeknek a szellemileg szánalmasan kiüresedett, mindazonáltal mérhetetlenül önhitt, öreg értelmiségieknek a trójai falova Európában.
Az osztrák újságírónak és az őt egyre kínosabb ostobaságokkal védeni próbáló hazai elvbarátainak köszönhető, hogy két évtized alatt Magyarországon sikerült végképp lejáratni a jobb sorsra érdemes szabadelvű eszméket. (...) Gratulálhatunk az újságírói tisztesség és az emberi becsület apostolainak ahhoz, hogy Magyarországon ma már axióma: liberális az, aki soha, semmilyen körülmények között nem tűri el, ha valaki másként gondolkodik, mint ő.”