Művészetfinanszírozás: a szocializmus utolsó bástyája

2010. november 30. 10:37

Rendkívül helyénvaló és nemes dolog filmet készíteni vagy könyvet írni a nyomorról, de még helyénvalóbb a nyomort enyhíteni.

2010. november 30. 10:37

„A magyar kultúrpolitika jelenlegi és leendő irányítóinak két dolgot kellene szem előtt tartaniuk, amikor a kortárs művészet állami támogatásának jövőjéről döntenek. Az első, hogy a lobbicsoportok és személyek önérdekein túl mi válhat a magyar művészet és kultúra javára, valamint, hogy ami jó az előbbieknek, az nem biztos, hogy jó az utóbbinak is. Nem külföldi mintákat kell majmolni, és még csak nem is a magyartól különböző angolszász gyakorlatot kellene lemásolni: a magyar művészet történetét volna érdemes megvizsgálni, azt, hogy a magyar művészi és kulturális élet milyen finanszírozási feltételek és milyen állami beavatkozás mellett képes virágozni. A két legnagyszerűbb korszakra, a reformkorra és a második reformkorra ugyanis egyaránt az volt a jellemző, hogy a művészet egyrészt piacra talált, másrészt a tehetséges művészeket, akik sokszor egyáltalán nem viszonyultak pozitívan az aktuális hatalomhoz, gazdag nagyurak és jómódú polgáremberek támogatták mecénásként.

Petőfi első verseskötetét például a Nemzeti Kör egy szabómester felajánlása segítségével adta ki, a Nyugat íróit és költőit pedig többek között a Hatvany család és a Magyar Gyáriparosok Országos Szövetségének vezetői támogatták. A mai Magyarországon is egyre több vállalkozó, gazdasági és pénzintézet támogatja különféle módokon a művészetet és a kultúrát: ahogyan a magyar filmiparnak sem a direkt állami támogatás, hanem a jelentős adókedvezmény az igazi motorja, úgy a magánmecenatúrát is az adószabályok átalakításával lehetne igazán ösztönözni.

Van azonban egy második szempont is, melyet a magyar kultúrpolitikának végre nem csak hogy figyelembe kellene vennie, hanem első helyre illene helyeznie: ez pedig az adófizetők és a társadalmi szolidaritás szempontja. Fontos, hogy mi lesz a fiatal költők kibontakozásával vagy éppen az alternatív színházakkal, de nem fontosabb, mint hogy azt a pénzt, amiért mások megdolgoznak, az állam felelősen és a lehető legkörültekintőbben költse el és olyan területeknek és olyan embereknek juttassa, akiknek arra a lehető legnagyobb szükségük van. És sajnos ma Magyarországon sok millióan vannak, akiknek igenis nagyobb szükségük volna rá, mint - mondjuk - befutott rendezőknek vagy sokadik kötetes íróknak, csak éppen az ő hangjukat nem lehet meghallani, az ő egyéni problémáik a nyilvánossághoz nem tudnak eljutni. Ezért rendkívül helyénvaló és nemes dolog filmet készíteni vagy könyvet írni a nyomorról, de még helyénvalóbb a nyomort enyhíteni, és ennek érdekében még nemesebb gesztus lenne az állami művészettámogatásoknak legalább egy részéről egyszerűen lemondani.”

az eredeti, teljes írást itt olvashatja el Navigálás

Összesen 18 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
blogen
2010. november 30. 14:46
Ne adjunk már ilyen hülye címeket, amikor a komplett Orbán-kormány a szocializmus erődvonala, Matolcsy egy kisebb Przemysl ebben.
Chanyi
2010. november 30. 13:28
"Petőfi első verseskötetét például a Nemzeti Kör egy szabómester felajánlása segítségével adta ki..." Petőfi Aranynak: "Látod, barátom, ilyen a nyomorúság. Adna csak nekem a nemzet évenként hét-nyolcszáz pengőforintot, megmutatnám, hogy pénze nem lenne elvesztegetve. Ezt természetesen csak a nemzettől fogadnám el, privát embertől* a fél világ sem kellene ajándékba; persze, hogy a nemzetnek kisebb gondja is nagyobb, mint ilyesmire csak gondolni is." (Ezt nem ellenérvnek írtam, csak kiegészítésül.)
Chanyi
2010. november 30. 13:27
"Petőfi első verseskötetét például a Nemzeti Kör egy szabómester felajánlása segítségével adta ki..." Petőfi Aranynak: "Látod, barátom, ilyen a nyomorúság. Adna csak nekem a nemzet évenként hét-nyolcszáz pengőforintot, megmutatnám, hogy pénze nem lenne elvesztegetve. Ezt természetesen csak a nemzettől fogadnám el, privát embertől* a fél világ sem kellene ajándékba; persze, hogy a nemzetnek kisebb gondja is nagyobb, mint ilyesmire csak gondolni is." (Ezt nem ellenérvnek írtam, csak kiegészítésül.)
Serio
2010. november 30. 12:43
Amúgy a művészet világa a legjobb példája annak, hogy bőven itt az ideje felállítani a nagygenerációt a bársonyszékből, és végleg kipenderíteni mint a bagzó macskát. A kultúra és véleményformálás minden területén. Nincs és talán nem is lesz még egy ilyen szégyenletes, az elvtelenséget alapelvvé tevő társadalmi konszenzus, mint az övék. Gyilok a magyar nemzet lelkében minden pillanat, amit az unokáikkal való játék és a kiskert kapálása helyett még véleményformálással, zenéléssel, filmrendezéssel, könyv-, és cikkírással töltenek. Persze én is tisztelem a szüleimet és az idősebbeket úgy en bloc, de akinek volt MSZMP párttagkönyve, mindegy milyen okból, az jobban teszi ha egyszer s mindenkorra befogja a száját. Őrségváltás van, ideje nyugdíjba menni.
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!