„Nézzünk körbe a saját házunk táján. A magyar jobboldali tábor a másik oldal feltételezéseivel szemben sokszínű: vannak itt anglomán konzervatívok és népi balol jobboldaliak, kontintentális kereszténydemokraták és wannabe falangisták, libertáriusok és ősmagyar kontinuitást keresők, nemzeti érzelmű liberálisok és Jobbikot elkerülő, művelt nemzeti radikálisok, hardcore fidesznyikek és finnyás, fanyalgó polgári értelmiségiek, keletre nézők és nyugatosok egyaránt.
Ennek a sokszínű, egymással sokszor szöges ellentétben álló véleményeket hangoztató tábornak kellene most felnőnie ahhoz a feladathoz, hogy szellemi tartalommal, pezsgéssel töltse föl az átalakuló magyar közéletet. Ha ez elmarad, ha 2010 után is az egy a tábor, egy a zászló elve érvényesül a jobboldalon, akkor a Fidesz túlhatalmának évei nem fognak másról szólni, mint a hatalmi érvrendszerről. Látható, hogy az elmúlt hónapokban a Fidesz nem egyszer hivatkozott már arra, hogy »a Zemberek minket választottak, tehát mi hatalmon vagyunk, tehát az emberek azt akarták, amit mi éppen akarunk.«
Ez - és a mögötte lévő gondolkodásmód - nem a polgári politika, hanem a színtiszta hatalmi politika logikája. Ha Fideszország arról fog szólni, hogy »kétharmadunk és kilenctizedünk van, tehát igazunk van«, akkor abból nem épül rugalmas, nyitott, pezsgő közéletű, kultúrájú polgári Magyarország.
Ha pedig nem ilyen Magyarország épül, akkor végleg lemaradunk az egyre gyorsabban változó, egyre inkább szervesen összeolvadó nyugati világban. Ha kormányzati szinten, a média szintjén avagy választópolgárként nem értjük, mi folyik körülöttünk a világban, és nem tisztázzuk saját helyzetünket, megoldatlan múltbeli és jelenlegi problémáinkat, akkor eltékozoljuk a demokratikus körülmények között egyedülálló lehetőséget, amit most a magyar jobboldal megkapott.
Legszebb álmainkban a jövő végleg elkezdődik, és folytatódik a szabad, polgári, értékeire, hagyományaira büszke Magyarország oly sokszor elakadt építése, melynek kormányzata elősegíti az egyéni és közösségi kezdeményezések kibontakozását. Legrosszabb rémálmainkban az egykori kilencvenes évek végének szabadelvű-konzervatív jobboldali tábora egy második, nemzeti szalaggal átkötött »Kádár-korszak« tompa, elszürkült egységpártjává és annak csápjaivá válik. Nem kérdés, hogy mi miben hiszünk.”
