„Nézzünk körbe a saját házunk táján. A magyar jobboldali tábor a másik oldal feltételezéseivel szemben sokszínű: vannak itt anglomán konzervatívok és népi balol jobboldaliak, kontintentális kereszténydemokraták és wannabe falangisták, libertáriusok és ősmagyar kontinuitást keresők, nemzeti érzelmű liberálisok és Jobbikot elkerülő, művelt nemzeti radikálisok, hardcore fidesznyikek és finnyás, fanyalgó polgári értelmiségiek, keletre nézők és nyugatosok egyaránt.
Ennek a sokszínű, egymással sokszor szöges ellentétben álló véleményeket hangoztató tábornak kellene most felnőnie ahhoz a feladathoz, hogy szellemi tartalommal, pezsgéssel töltse föl az átalakuló magyar közéletet. Ha ez elmarad, ha 2010 után is az egy a tábor, egy a zászló elve érvényesül a jobboldalon, akkor a Fidesz túlhatalmának évei nem fognak másról szólni, mint a hatalmi érvrendszerről. Látható, hogy az elmúlt hónapokban a Fidesz nem egyszer hivatkozott már arra, hogy »a Zemberek minket választottak, tehát mi hatalmon vagyunk, tehát az emberek azt akarták, amit mi éppen akarunk.«