Nyugodt nyugdíjasok leszünk?

2010. október 21. 08:30

Minél inkább nőttek az állami nyugdíjak, annál kevesebb gyermeket vállaltunk. Márpedig a gyermekvállalási kedv erősítése a kormány egyik alapvető célja.

2010. október 21. 08:30
„S tényleg jobb-e a felosztó-kirovó (állami) nyugdíj a tőkefedezeti (magán)pénztárinál? Mindkét rendszernek megvannak a maguk kockázatai. Lássunk azonban néhány tényt: 1992 és 1997 között a GDP 60%-ával megegyező nagyságú veszteség keletkezett az állami rendszerben, a járulékvagyonban. A veszteségek további növekedésének az 1997-es nyugdíjreform vetett véget. Azonban az egyensúly fenntartása időnkénti korrekciókat igényel a demográfiai kedvezőtlen változások miatt.

Az is tény, hogy a magán-nyugdíjpénztári megtakarítások eddig alkalmasnak látszottak a magánpillért is választó leendő nyugdíjasok kieső állami nyugdíjának kompenzálására, sőt, a portfóliók 80%-a esetén a »magánnyugdíjas« legalább 10%-os nyereségre is szert tehetett (ahhoz képest, mintha tisztán állami nyugdíjat kapna). Persze, a magánpénztárak működése is adhat alapot kritikára, például a magas működési költségek, a túlságosan kényelmes befektetési politika, az európainál kisebb hozamok vagy a növekvő explicit államadósság okán.

A fejlett gazdaságú országok példája is azt mutatja, hogy Magyarországon túl nagy a függőség az állami ellátásoktól. Egyetlen olyan OECD-ország sincs - Franciaország kivételével -, ahol az időskori jövedelmekben ilyen magas (85%) lenne az állami transzferek aránya (az ellenkező véglet Finnország a maga 15%-ával), s ilyen alacsony a munkából vagy a megtakarításokból származó. 

S még egy közgazdasági hipotézis szólhat amellett, hogy ne feltétlenül törekedjünk az öngondoskodással szemben az állami nyugellátó rendszer további erősítésére. A Tárki kutatóinak elemzése szerint minél inkább nőttek az állam által biztosított nyugdíjak, annál kevesebb gyermeket vállaltunk. Márpedig a gyermekvállalási kedv erősítése a Fidesz-KDNP kormány egyik alapvető, sokak egyetértésével találkozó, minden szempontból csak helyeselhető célja. Érdemes lenne a nyugdíjrendszerbe való beavatkozásnak ezen hatásait is mérlegre tenni.”
az eredeti, teljes írást itt olvashatja el Navigálás

Összesen 18 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
marós
2010. október 21. 16:05
Ez a hülyegyerek elfelejti, hogy diktatúrában éltünk, senkinek semmi lehetősége nem volt, csak amit ráerőszakoltak, azt kellett végrehajtani. Azok szorgalmazzák, a nyugdíjpénztárakat, akik ebből nagyon jól megélnek, semmi verseny, vagy kapitalizmus nincs bennük, ez is kényszer volt, kötelezö, ezt minek lehet nevezni, talán poszt-szocializmusnak az idősek számára.
gross
2010. október 21. 14:18
Az mondjuk egy komoly kérdés számomra, hogy miért visz el 4-5%-ot az adminisztráció, amikor egy megfelelő gépesítéssel működő befektetési szolgáltató ugyanezt (egyéni számlák vezetése, marketing - nota bene: kifizetések még nincsenek) egyetlen százalék töredékéből meg tudja csinálni?
balbako_
2010. október 21. 11:42
Ezt imádom, mindenki játszik a számokkal. Ez a koma nem kevesebbet állít, hogy akár 10% -ot is elérhet a megtakarító. Egy másik a hihetetlen 250% állít, a harmadik reálkamaton (kamat mínusz az infláció ) 1% mond. Ez utóbbi látszik egyébként reálisnak. Tehát vagy tisztességes számokkal játszunk, vagy hagyjuk a francba a népbutítás. Két világcégnél volt nyugdíjbiztosításom. Mindkettőnél szinte csak a pénzemet kaptam vissza, tehát a legótvarabb bankban is jobban jártam volna. Ennyi a saját tapasztalat. Jóemberek ez vadkapitalizmus, ez vadkelet!
drienovác
2010. október 21. 11:29
Azért az állítás, hogy összefüggés volna a nyugdíjak emelkedése és a gyermekvállalási kedv alakulása között, hogy is mondjam, enyhén életszerűtlen. Inkább van összefüggés a pályakezdők anyagi lehetőségeivel és a lakáshelyzettel. Mivel az állam kivonult a lakásépítésből, a fiataloknak egyszerre kellett volna lakást szerezni vagy építeni és gyermeket vállalni. Erre manapság nem sok kilátás van, mármint, hogy egyszerre legyenek képesek tömegesen átugrani mind a két akadályt. A lakhatás megfelelő színvonalú eléréséhez is óriási erőfeszítésre volt szükség már akkor is, hacsak nem volt az ember kisz vagy mszmp funkci, akkor könnyen lakáshoz juthatott! Egyébként nem az öngondoskodással van a baj, hanem, hogy az állami rendszerből óriási folyó bevételt vettek ki az átirányítással, miközben ugyanott folyamatosan egyre nagyobb kötelezettség jelent meg, amit a kevesebb forrásból kellett volna - kellene finanszírozni. A bevezetés tehát, mint annyiszor, teljesen átgondolatlan volt és csak a magánnyugdíjpénztárak érdekeit szolgálta, természetesen az állam, végső soron az adófizetők kárára.
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!