„Amikor a válság kényszerei hatására a kormány azt mondta, hogy bő egy évig nem postázza tovább a befizetett nyugdíjjárulékokat az államiból a magánpénztárakba, és nem fizeti adóforintokból a nyugdíjakat, súlyos turbulenciát idézett elő. Az érdekelt politikai és üzleti tényezők egymásnak estek, vádaskodni és védekezni kezdtek, és ma többet tudhatunk meg magunkról, a nyugdíjrendszerünkről, mint korábban bármikor. Szembesülhetünk idealizált pénztárjaink trükkjeivel, gyengeségeivel, a politika manővereivel és kiszolgáltatottságunk fokával.
Például annak az állításnak a tarthatatlanságával is, hogy »ez, kérem szépen, lopás«. Mármint a nyugdíjjárulékok hiánytalan landoltatása az állami nyugdíjrendszerben. Holott ha így lenne, befizetéseink háromnegyedét eddig is »ellopták«, csak Robin Hood módjára kiosztották a nyugdíjasoknak.
A helyzet láthatóan roppant konfúz, és kevesek érdeke egyenes, igaz mondatokkal érthetővé és átláthatóvá tenni. Pedig szükségünk lenne rá. A kormány kényszerűségből hozzányúlt a nyugdíjrendszerhez. Itt lenne hát az értelmes beszéd ideje. Nem másért, csupán tisztánlátásunk végett. Nehogy tudatlanságunkkal visszaélve meglopjanak bennünket.”