„Az alkotmány elsősorban nem azért része egy ország berendezkedésének, hogy megszabja, hogy hány éves kortól lehet valaki köztársasági elnök, vagy hány tagja van a Parlamentnek. Hanem azért, hogy a mindenkori többség hatalmát bizonyos esszenciális kérdésekben korlátozza. A legesszenciálisabb kérdés természetesen maga az adók kivetése. A mostani helyzet nem csupán arról szól, hogy jól járunk-e azzal, ha bizonyos ténylegesen meg nem érdemelt, meg nem szolgált végkielégítéseket visszaveszünk az amúgy is rogyadozó államkasszába.
Az alkotmányos korlátok nélküli adókivetés lehetősége maga a totális hatalom. Ha tetszőlegesen megszabható az adókivetés személyi köre és az adó hatálya, akkor az bizony nagyobb hatalom, mint amellyel a mai teljes bírói kar - beleértve a helyi, megyei bíróságok, az ítélőtáblák és a legfelsőbb bíróság összes törvényszékét - együttvéve rendelkezik. Mindez ugyanannak a szervezetnek a kezében, amely a törvényhozást és a végrehajtó hatalmat is bírja, és az ország teljes GDP-nek több mint felét kezeli.