Ich bin eine Chilenin

Hiába, ez a hölgy heppje, hogy nem bírja a fakóarcúakat, poszttraumásakat, civilizációs ártalmakban szenvedőket, és naná, igaza van. A cikknek viszont semmi értelme ebben a formájában, mert amellett, hogy tart a film hollywoodi megfilmesítésétől, a cikk maga is kissé hollywoodi. Én is kivettem már nagyon-nagyon sok szabadságot, hogy méltóképpen szégyelljem magam fakóarcúságomért…Nem biztos viszont, szerintem, hogy kizárólag a pirospozsgásak a jó emberek, és a fakóarcúak mind pszichopaták. Giccs az a kép általában, amelyik kényszeresen akarja megjeleníteni azt, amit mindenki szépnek vél, azaz egy pirospozsgás arc képe is lehet üres, legyen az fotó vagy festmény (gondoljunk csak a Szajnát a Notre-Dame alatt meghorgászó pirospozsgás kislányt ábrázoló képre, amely még mindig ott függ néhány magyar háztartás vécéjének öblítőtartálya alatt). Nem biztos, hogy olyan minden mással összehasonlíthatatlanul borzalmas volt az. Ha figyelek, látok és hallok mást is: munkanélkülinek lenni, tescóban dolgozni havi 3-400 €uróért, köztisztviselőnek lenni havi 6-800 €uróért, abban a káoszban, ami ma uralkodik, reggeltől este 7-8-ig bent lenni a hivatalban, aztán tízig, és hétvégén sem kikapcsolni a mobilt, mert hív a főnök, aki egyben pártpolitikus, és bármikor kirúghat, hogy a saját emberét helyezze az állásba. Művelt tanárként megkísérelni a majdhogynem lehetetlent, jóra és értelmesre tanítani cartoon networkön és győzike show-n nevelkedett, digitális bennszülött, agyatlan és szívtelen kölyköket. Művészként szót érteni kulturális analfabéta és kulturális konzumidióta, izgága, öntelt felnőttekkel. Jó, legyen, próbáljuk, tegyük, tennünk kell. De közben lehet még aggódni azon, vajon sikerül-e kifizetni a lakáshitel részletet, a gázszámlát, megpróbálni megvenni azt a többé-kevésbé ehető élelmiszert, amit, mondjuk a franciák, megvesznek ugyanannyiért, háromszor, ötször annyiból (igaz, a franciák finnyásak, de még mi sem szeretünk kutyaszalámin élni). Nem biztos, legalábbis az említett kilátástalan rabságok ismeretében, hogy olyan elképzelhetetlenül borzalmas pár hónapig a föld alatt malmozni. Ráadásul a hétköznapi nyavajásokért nem izgul senki a facebookon, vagy a tv előtt, jóval kevesebben vannak, akik megpróbálják fölhozni őket a „mélységből”. Kórterem a mi világunk (legyen 6-os számú), ezen kell változtatni, nem a chileiek civilizációs ártalmakkal nem terhelt, elemi ösztönein örvendezni a facebookon. Igen, meg kell próbálnunk szeretni vagy kedvelni egymást, ezáltal pirospozsgás lenni, de nem elsősorban a chileieket ott a világ másik végén, hanem itt kedvelni, még a fakóarcúakat is, hátha ők is kivirulnak. Igen, bányából, kórteremből kihozni valakit a világot jelentheti, de nem Chilére kell hozzá figyelni. Ezt nyílván a hölgy is tudja, azért írom, hogy a fakóarcúak iránti utálatában el ne felejtse…

Ez a "Chilében összefogás van"-ozás egy chilei TV-tudósítás hatására ugyanaz az aranyos naivitás, mint amikor az amerikaiak "bezzeg Magyarországon még van törvény előtti egyenlőség"-eztek a Mal-vezető letartóztatásakor vagy amikor a Gyurcsány elleni tüntetésekkor "Magyarországon bezzeg nem tűrik az emberek a politikai hazugságot"-oztak.

Azóta kijavították. Ha nem szólok, lehet még most is úgy lenne.

El Topo! Ez az első és utolsó alkalom, hogy reagálok arra, amit irsz! De türhetetlennek tartom, hogy valaki az egész emberiség őszinte öröméből is kötekedésre talál alkalmat. Nagy öröm, hogy a Chileiek nemzetként viselkedtek, és szurkolok, hogy minden ember egészségben érjen fel. Aki meg most gunyolódik, szégyelje magát!