Eső, iszap és a sörösdoboz

„A környezetvédelem nem egyenlő azzal, ha az állam pénzt költ egy szennyezés kezelésére. Az egy ártalmas közhely, hogy az állam akkor (és csak akkor) látja el környezetvédelmi kötelezettségeit, ha költ, ha finanszíroz, ha támogat. (Vitapartnerem, Sipos Géza lelkesen költene itt milliárdokat, én magam takarékosabb lennék az adófizetők forintjaival.) Ezenkívül az állam szabályozhat, vagy megteremtheti az érdekeltek önkéntes akcióinak intézményes feltételeit. Létrehozhatja a kockázatos ipari hulladékokat kezelők által okozott szerencsétlenségek kártérítési kikényszerítésének feltételeit. (Ami egyébként nem azonos a »szennyező fizet« elv alkalmazásával, ami a környezeti külső hatások internalizálásának követelményét jelenti, ami általánosabb, mint a kártérítés.)

A települési szilárd hulladék kezelésére nem kellő mértékben, hanem pazarló mértékben költöttünk pénzt az utóbbi időkben. Egyrészt az uniós támogatások okozta mámortól megszédült helyi és regionális vezetők gyakran később ésszerűen nem finanszírozható presztízsberuházásokat harcoltak ki. Ugyancsak pazarlás, hogy a regionális hulladékkezelő rendszerek gyakran egymás természetes hatókörét átfedve épültek ki.

S ugyancsak pazarlás, ha a szelektív hulladékgyűjtés és -hasznosítás nagyságát olyan méretűre növeljük, ahol ezen rendszer üzemeltetésének költségei már meghaladják azokat a gazdasági és környezeti hasznokat, amelyek a hasznosítás révén elérhetők. Ezt jelenti az optimálisnál nagyobb arányú hasznosítás, illetve szelektív gyűjtés. A kisebb településeken vagy a nagyobbak ritkábban lakott részein a szelektív hulladékgyűjtés logisztikai rendszere csak igen drágán tartható fenn. Ha az Európai Unió 2020-as előírását a háztartási hulladék négy hasznosítható frakciójának 50%-os szelektív begyűjtéséről megvalósítjuk, feltéve, hogy a gyűjtés hatékonyságát a következő évtizedben a duplájára növeljük, akkor is még évi 8-9 milliárd forintot fogunk veszteségként elkönyvelni. A nagy gazdasági világválság nagyjából ennyi kárt okozott a hazai hasznosító iparnak egy év alatt.”