„Az uzsorások fel nem adják.
Ahová nyúlsz, ahová érsz, ahol valamit kicsit megkapargatsz, az ő hullaszagú örökségükre találsz. Mindenütt. S most fennhangon hirdetik:
»Odább! Ez a hely itten az enyém.
Veszélyben a hon, hogyha nem beszélek.«
És beszélnek.
Szabadságról, demokráciáról, jogról és jogállamról, intézményrendszerekről, s a fülemüle füttyéről.
A nép pedig már figyel…
Akik most fennhangon féltenek mindent, azok tettek tönkre mindent. Legfőképpen a hiteket és a reményeket. Akik most farkast kiáltanak, mind-mind a nyomorúságok demokráciáját szeretik. De azt szeretik. Kiszolgáltatottság legyen alant, segély, s a porba sújtottságból táplálkozó alázat és hála. Tenyérből evés. Irigység és gyűlölet. Ezt értik, ezt szeretik, ehhez tudnak viszonyulni, ezt tudják kezelni. S ha valaki az uzsorásoknak támad, mindjárt elkezdik szítani a viszályt.
Ha valaki a nép helyett az uzsorásokat akarja nyúzni, azok mindjárt az elveszett szabadságot siratják, s a nép…
Nem tudom, mit tesz a nép.”