„E sorok írójának is van egy pompás, ötéves, szőke kislánya, és csak azért, mert nem otthon született. Akkor ugyanis nem lenne, olyan problémák merültek fel a születése közben. Ebben mondjuk nyakig benne voltak páran a mohácsi szülészek közül, de egy biztos: otthon semmi esélye sem lett volna. És ez a borzasztó különbség egy hobbi és a között, hogy valaki egy gyermeknek ad életet. Az egyik anya az index videóján azt mondta: imád szülni, és ezt kislányának köszönheti, és annak, hogy otthon született.
Hát ki nem tesz rá magasról, hogy a tisztelt anyuka mit szeret, és mit nem, ha arról van szó, hogy minden esélyt megadott-e annak, hogy egészségesen, és főleg élve szülessen meg a gyereke? A helyzet roppant egyszerű: statisztikák nélkül is tudjuk, hogy ma idehaza egy magzatnak a kórházakban van a legjobb esélye. Hát ne utazzunk már vissza az időben, ezzel komoly százalékban csökkentve a csöppségek esélyeit! Lehet csiripelni, hogy juj de jobb otthon, meg hogy a szegény Geréb így meg úgy, két dolgot bizton állíthatok. Az egyik, hogy az 1-2 száz éve még otthon szülő nők hálásan vonultak volna egy mai kórházba szülni, ha lehetőségük lett volna rá. A másik, hogy ahogy a macskák is azt a bizonyos w-betűs kaját vennék, úgy 10 csecsemőből legalább 9 kórházban szeretne születni, ha megkérdeznék. És még érvelne is, hogy ott van inkubátor, felszerelés és steril környezet császármetszéshez, és egy csomó kütyü, ami otthon nincs. És még mentőzni, autózni sem kell odáig, ha menet közben derül ki valami gubanc.”