„Változnak az idők; régen az ördögtől tartottunk, ma a hitelminősítőktől. Akár majdan bekövetkezhet az is, hogy a rosszcsont gyermeket imigyen fegyelmezzük: ha nem leszel jó, elvisz a Standard and Poor’s… De vissza a jelenbe. Valóban, a mumus megjelent, hallatta a hangját, s azt üzente, ha nem vigyázunk az adóssággal, a piacok megborzadnak és a tisztes befektetők eliramodnak; Magyarország »bukott angyallá« válhat: azaz elveszítheti a befektetésre ajánlott osztályzatát, visszacsúszhat a spekulatív kategóriába, s ezzel bóvlivá válhat hazánk állampapírja. (...)
Hitelminősítők ide vagy oda, Magyarország a saját útját járja és önérdekei alapján cselekszik. Mindez természetesen nem zárja ki az együttműködést és a kompromisszumokat – akár a valutaalappal, akár az unióval –, lévén Magyarországnak valóban eminens érdeke a szocialistáktól megörökölt óriási hiány lefaragása. Noha ezt ellenszélben kell tennie, mindez mégsem csorbítja az akaratot. A mérhetetlen pazarlás megszüntetése és a hiány féken tartása az emberek érdeke, s ebből nincs engedmény. A Fidesz-kormány azonban a külső nyomásnak és riogatásnak ellenállva maga írja a gazdasági rendszer újraépítésének forgatókönyvét, ezt jó lesz tudomásul venni. S azt is, hogy ez bizony új forgatókönyv – új fő- és mellékszereplőkkel.”