Siki, aki Sinkovits

„Két truppnyi színész vág neki a Nemzetiből Erdélyországnak, az Advent a Hargitán és a Csíksolyói passió előadói. Buszok viszik őket, nem ekhósszekerek. Átkelnek a Királyhágón, megállnak Nagyváradon, s még aznap – 1992. május 21-én - meg is érkeznek Kolozsvárra. Az Advent a Hargitán truppja marad. A Csíksomlyói passiót játszók másnap tovább buszoznak a távoli Csíkszeredába. Ők onnan kezdik a vendégjátékot, s visszafelé jövet Marosvásárhelyen folytatják, majd Kolozsvárt fejezik be. Sütő András Ádventjének a csapata mindezt fordítva teszi.

Nagy az elszántság, a lelkesedés. Ceausescu évtizedei alatt az Advent a Hargitán még írásos formában sem jelenhetett meg Romániában. A „klerikális” és „magyarkodó” Csíksolyói passió bemutatása pedig szóba sem jöhetett.

Mindenki izgatott. A történelmi áttörés talán az Advent Bódi Vencelét, Sinkovits Imrét foglalkoztatja a legjobban. Másnap- május 22-én Sütő-pemier a Kolozsvári Román (azelőtt magyar) Nemzeti Színházban, a szerző jelenlétében. Az első sorban ül s félszemmel nézi a színpadi csodát, Agárdi Gábor és Sinkovits Imre felejthetetlen kettősét. Félszemmel, mert 1990. március 19-én Marosvásárhelyt a feltüzel román szélsőségesek földre teperték, s egy léccel kiverték az egyik szemét. Most már a kölni műtét után van, s méltó elégtétel számára a Budapesti Nemzeti Színház kolozsvári bemutatója. Az előadás végén Sinkovits megköszöni az ünneplést, Csendet int, s nagyot lélegezve rázendít: »Ki tudja merre, merre visz a végzet...«”