Miért nem ízlik sokaknak Schmitt Pál lecsója?

„Azt nyilván senki sem várhatja el még a köztársasági elnöktől sem, hogy hivatalba iktatása után szakítson az értékrendszerével, a gondolkodásmódjával, a szimpátiáival. Ám az már joggal megkövetelhető, hogy személyes vonzalmait, preferenciáit rendelje alá a tisztségével járó, alkotmányban előírt kötelezettségeinek, és tartózkodjon a nagyon egyértelmű, pártszimpátiát eláruló gesztusoktól és kijelentésektől. Schmitt esetében – egyelőre? – még kevés nyomát látjuk a legfőbb közjogi méltóságtól elvárható pártatlanságnak, sőt, a függetlenség és a semlegesség minimális látszatának sem tesz eleget (gondoljunk csak a nyilatkozataira, beszédes hallgatásaira, a kormányülésen való megjelenésére a Parlamentben stb.).

Hiába az ország első embere, Schmitt nem helyezi magát a pártok fölé, sokkal inkább arra utalnak a megnyilvánulásai, hogy elkötelezi magát egy párt és annak érdekei mellett. Egy hónap tapasztalatait leszűrve Lövétei István alkotmányjogász szerint a köztársasági elnök nagyjából lemondott arról, hogy alkotmányossági kontrollszerepet valósítson meg a közéletben. De láthatólag nem sokat bíbelődik hivatala, funkciója gyakorlati feladataival sem. Percek alatt aláírja az elé terjesztett, vitatott, ám kétharmaddal a parlamenten gyorsan átpörgetett törvényjavaslatokat, nem reagál még a nemzetközi botrányt kavaró eseményekre sem (lásd miskolci cigányláger ügye, szigeti rasszista és sajtóellenes atrocitások stb.). Ami arra utal, hogy az elnöki funkció Schmitt Pál regnálása alatt valóban kiüresedőben van, miközben megerősödni látszik szerepvállalásának az a része, hogy az elnök a kormányzáshoz felhatalmazást biztosító népnek megértő atyja lesz. Ennek a törekvésnek a jegyében vegyül gyakran a nép közé, vesz részt sporteseményeken, ül be az iskolapadba vagy főz rendezvényen.

Most Kötcsén is ez utóbbi szerepkörét alakítja. S ez az, amiért sokaknak elmegy az étvágyuk az országban a Schmitt-féle lecsótól.”