„Karikás ostorral várta az újságírókat a Jobbik országgyűlési képviselője – ezzel a címmel számolt be a Hetek című hetilap augusztus 8-ai száma arról az életveszélyes kalandról, amelybe újságírói a Magyar Szigeten keveredtek. (...)
Én meg azt mondom: ez tűrhetetlen és tarthatatlan. Szégyen a magyar igazságszolgáltatásra nézve, hogy nem teszi hozzá a maga nélkülözhetetlen részét a fajgyűlölet és a hozzá tartozó nyílt brutalitás megállításához. Nem érdekelnek az indokaik: hogy a rendőrség azért nem nyomoz eleve ezzel a gyanúval, mert az ügyészség aztán úgysem ennek alapján emel vádat, az ügyészség meg azért nem ennek alapján emel vádat, mert a bíróság úgyse ítéli meg, mert az Alkotmánybíróság meg a Legfelsőbb bíróság megtiltotta neki. Húsz éve játsszuk ezt. És ma az az ember, aki mindezt elkövette a Magyar Szigeten, a Magyar Országgyűlésben ül. Képviseli a magyar nép antiszemita, rasszista és gyilkos indulatokra hajlamos részét. Azt, amelyet ő meg az elvtársai maguk termeltek ki – szabadon! sőt a szólásszabadság védelmezőinek óvó tekintete mellett – a mozgalmaikkal, a náci kultúrájukkal – könyveikkel, szigeteikkel, dalaikkal, sajtótermékeikkel –, de legalábbis megerősítették és bátorító, önérzetes közösségekbe szervezték a korábban legfeljebb egyéni szinten létező életveszélyes téveszméket és hajlamokat. (...)
Bízzunk benne, hogy a Btk. 174/B paragrafusát, a 269. szakasszal ellentétben, nem tekinti majd kiátkozottnak a magyar igazságszolgáltatás. És hogy a kétharmados parlamenti többség kapva kap az alkalmon, hogy bizonyítsa, nem véd meg az igazságszolgáltatástól egy ostorpattogtató, zsidózó szélsőjobboldali vezérürüt, sem mindazt, amit képvisel.”