„Nemzetközi színtéren a bankadó ötlete két okból szokott felmerülni: egyfelől, hogy egyes kockázatos pénzügyi transzferek megadóztatásával az azok iránti keresletet csökkentsék, másfelől, hogy egyfajta biztonsági tartalékot képezzenek, amiből válságok esetén a bankmentő akciókat finanszírozni lehet. Ezekkel szemben viszont a magyar bankadó egyszerűen a költségvetési hiány toldozására-foltozására született, az előbbi két célhoz nincs köze.
Akárhogy is, ez a fajta különadóztatás legfeljebb »háborús« körülmények között érthető meg, olyankor, amikor például a harcoló alakulatoknak is joga van a magántulajdon jogát felülírva rekvirálni a sikeres hadműveletek megvalósításához. Ha az új kormány a vártnál vagy reméltnél sokkal rosszabb költségvetési helyzettel szembesült, más, mondjuk kiadáscsökkentő lépések kivitelezésére meg nem volt tere, érthető lehet, hogy kényszerhelyzetében nem nyúlhatott más eszközhöz, nem volt jobb megoldása. A vészhelyzet elmúltával azonban a normális jogviszonyoknak kell helyreállni. Ha Magyarországon gazdasági szükséghelyzet, »hadiállapot« van(?), s a költségek lefaragása ilyen gyorsan nem ment, a bankadó akkor is legfeljebb csak rövidtávon indokolható. Például ebben az évben. De jövőre is? (...)