„A radikális párt problémáiról Miért puha a Jobbik? címmel korábban már írtam, illetve egy másik bejegyzésben részben vitattam azt az elemzői állítást, amely szerint a »nyílt kenyértörés« szinte elkerülhetetlennek látszik a megosztott szervezetben. Ezzel együtt a Jobbik ma kétségtelenül rosszabb helyzetben van, mint amit a parlamenti választások környékén gondoltunk, ennek alapvető magyarázata azonban inkább a Fidesz »oszd meg és uralkodj« politikájában, valamint a mézeshetek kormánypárti dominanciájában rejlik. A másik két parlamenti párttal összehasonlítva azonban a Jobbik teljesítménye tűnik a legprofesszionálisabbnak, legalább három ok miatt. (...)
Alapvetően mindhárom ellenzéki párt stratégiai gondokkal küzd, érezhetően nehezen tudják eldönteni, hogy magukat minek mutatva próbáljanak meg a kormányhoz viszonyulni. Az MSZP egyelőre nem tesz mást, mint mindent mínusz eggyel szoroz meg, de önmagáról alig tud és mond valamit; az LMP-t időnként eluralja a szocialista fóbia, miközben arról beszél, hogy a Fidesz váltópártja kíván lenni; míg a Jobbik a szélsőségességhez való viszonyában látszik ambivalensnek. Ennek ellenére talán a Jobbik 2014-es – a következő négy évre vonatkozó - tervei tűnnek a leginkább kitaláltnak; az MSZP-nél ilyenről egyelőre nem beszélhetünk, az LMP-é – ha valóban új baloldali pártként a Fideszt akarják megverni – jelenleg irreálisnak látszik. A Jobbiknak sem lesz persze egyszerű megőrizni vagy akár növelni a táborát, de mintha a párt megkülönböztető jegyei (nemzeti, radikális, új) erősebbek és hitelesebbek lennének.”