„Végül, lassan, lomhán megérkezett a vasseprű a köztévébe, kisöpörni onnan a reakciót, a nemzeti együttműködés ellenségeit. Sajnos – és ez itt egy országos jelentőségű sajnos – továbbra is az a jelszó, hogy aki nincs velünk, az van ellenünk. (...)
Kóczián Péter, aki akkoriban épp jobboldalt sertepertélt, azt mondta egyszer régen erre egy interjúban, hogy a jobboldalt szegényt sújtja a balos médiafölény, és azért kell neki a maroknyi meglévő orgánumát harci eszközként használnia. Nos, ez az állapot elmúlt. Ha máskor nem, az RTL-es bevásárlással. Van bőven napilap, hetilap, tévé, rádió, és a közmédiumokat is nyugodtan idecsaphatjuk. A háborúnak vége. Ideje leszerelni, és lefújni a kijárási tilalmat. Takaréklángon ugyan, de elkészült közben a normális jobber sajtó receptje, amit nem kizárólag a borzongásért érdemes kívülről is figyelni.
Nem azért ciki egyébként pártszóvivőkre cserélni a vaslédiket, mert az úgy általában undorító. Az a kormány, amely ezt megtehetné, de mégsem teszi meg, önbizalmat sugároz. Istenem, legfeljebb épp egy interjú közben derül ki, hogy elcseszték azt a törvényjavaslatot. Vagy hogy Kanyifaszi Guszti lojális gyerek ugyan, de síkdebil, és le kell váltani.
Az a kormány, amelyik ennyire fosik a kérdésektől, hát az nem tűnik valami magabiztosnak. Gyávának tűnik.”