„Sólyom László államfői tevékenysége számos vitát generált a közéletben, ennek lehetséges oka, hogy elődeitől eltérő elnöki szerep kialakítására törekedett, bizonyos ügyekben változtatott a korábbi gyakorlaton. De mindezt az alkotmányos kereteken belül tette, az alkotmány elveire, szellemére hivatkozva. Szerepfelfogása miatt az államfő azonban több esetben konfliktusba került a pártokkal, mert alapvetően más politikát kívánt képviselni, mint azok.
A kormánnyal is több alkalommal konfrontálódott, főképp a 2006-os rendkívüli események nyomán, de a Fideszt is figyelmeztette akkor a felelős politikai magatartásra. Tehát az autonómiára törekvő szerepfelfogás, és a politikai szituáció egyaránt alakította a leköszönő elnök cselekvését.
Az ötéves mandátuma végéhez érő köztársasági elnök abban különbözik kifejezetten elődjeitől, hogy saját programmal, önálló tematikával jelentkezett, így államfői tevékenysége többek között az alapján értékelhető, mennyire teljesült ez a program. De egyáltalán lehet-e, kell-e az elnöknek önálló programot hirdetni, illetve mennyiben van módja azt végrehajtani? Hiszen van-e egyáltalán alkalma az államfőnek önálló politikai döntésre, mekkora a politikai mozgástere? Hogy mikor kap politikai tartalmat az elnök egy döntése az a körülményektől függ, de nagyobb mozgástere a miniszteri ellenjegyzés nélkül gyakorolható jogkörök esetében van, azon belül is az alkotmányos és politikai vétó nyújt számára tágabb lehetőséget a politika befolyásolására, de a legvégső döntést itt sem az elnök hozza. Az államfő ellensúlyozó szerepe tehát csekély, és erre a szerepre (általában) nem is vállalkozik.
Sólyom László azzal a programmal indult, hogy »lehet más a politika«, melynek fő törekvése, hogy a pártlogika mellett más (erkölcsi) értékek is szerephez jussanak. Az államfő tehát egy olyan politikát képviselt, amelyet nehéz elhelyezni, megérteni a pártpolitikai dimenzióban. Ám kétségtelen, hogy az államfő cselekvési lehetősége korlátozott, mozgástere behatárolt, és a pártok által uralt politikai porondon nehezen tudja érvényesíteni akaratát, főleg, ha kitűzött célja sérti a pártok érdekeit. Azaz az elnöki program teljesülésének megvannak a korlátai, és többen vitatják, hogy a parlamentáris keretek között egyáltalán rendelkezhet-e az elnök saját tematikával, vagy meg kell maradnia a szimbolikus, reprezentatív szerepben. Ezzel a feladatkörrel azonban összhangban lehet egy önálló elnöki program, erre az alkotmány is lehetőséget biztosít, más kérdés, hogy a megvalósítás során az államfő komoly akadályokba ütközhet, és elnöki tekintélye is csorbát szenvedhet, így kockázatos vállalkozásról van szó, amely bizonytalan sikerrel kecsegtet.”
