„Szóval, Schmitt Pál a hetvenes években a sosem cáfolt hírek szerint nyakkendőanyaggal seftelt. Ez akkor féllegális volt, az élsportolók Puskásék óta megtehettek ilyesmit. Schmittet védte két, csapatban szerzett olimpiai aranya. A jól kommunikáló, sármos fiatalembert állítólag a pártközpontba is berendelték és közölték vele, Schmitt elvtárs, ugye nem gondolta komolyan, hogy disszidál. Nos, annyira nem, hogy az Astoria Szálló élére került. A hetvenes években sok külföldi ott szállt meg, kizárható, hogy a kinevezők nem gondolták megbízhatónak az új igazgatót. Gyorsan ívelt a sportdiplomáciai karrier is. Buda István elvtárs felkarolta, államtitkár lett a Lázár-kormányban, és a hazai és a nemzetközi olimpiai mozgalomban is gyorsan haladt felfelé. Hozzáteszem, ezzel nincs gond elvileg, hiszen minden korban élni kell és az ügyes, a rátermett miért ne akarhatott volna célt érni? Itt inkább egy mentalitásról beszélek: hogy Gyurcsány Ferenc KISZ-es, de a komcsi kormányban (!) államtitkár Schmitt nem az. Hogy Lendvai »cenzor«, hogy az ugyanazon budapesti pártbizottságban szintén kulturális vonalon dolgozó Koltay Gábor nem az. Hogy a Bibó-perben életfogytiglanra ítélt Göncz Árpádról hogy beszél a jobboldal, eközben a Kádár alatt is fontos pozícióban levő Mádl az igaz magyar.
Schmitt Pál részese volt az 1984-es olimpiai bojkottnak, vagy háromszáz magyar sportoló álma széttépésének, sosem cáfolt hírek szerint a NOB zűrös pénzügyeinek. Amikor azt ígérte, ha doppingoláson érnek magyar versenyzőt, lemond a MOB-elnöki posztról, nem tartotta a szavát. Amikor úgy hozta az élet, a Horn-kormánytól kért szívességet, a svájci követséget, meg is kapta, hogy Samaranch mellett maradhasson. Neki ugyanez a baloldal - Horn Gyula pártja - annyira volt fontos, hogy egy nappal a beiktatása előtt hívta meg az ellenzéki MSZP-t és LMP-t.
Aztán ahogy elhatalmasodott rajta az orbánizmus, egyszer csak bocskaiba öltözött, hogy hazaárulózhassa a kormányt. És ez »a szocializmusból itt maradt playboy« (copyright: Kovács Zoltán) most itt áll és a Szent Koronát akarja az alkotmányba. Igaz, a mostani alkotmányt nem tartja be, ugyanis nem mondott le valamennyi pozíciójáról. Wass Albertet idézi, pedig Petőfit, Vörösmartyt, Aranyt, Adyt, József Attilát is választhatott volna. Sólyom sem volt minden magyar elnöke, Schmitt végképp nem lesz az. Viszont nem is ért semmihez.”