„Söjtörön még ma is keserűen emlékeznek a Medgyessy-kormány látogatására, az úrhatnámságra, a hivatali pöffeszkedésre. A munkanélküliséggel és szegénységgel terhelt térségben, Deák Ferenc szülőházánál, a kiegyezés atyja születésének kétszázadik évfordulóján, 2003. október 18-án kihelyezett kormányülést tartottak. A fővárostól kétszáz kilométerre lévő Söjtörre a rózsadombi Mágnáskertből szállították ebédre az ételkülönlegességeket, potom 2,4 millió forintért, közpénzből. A paraszti gyomornak ennyi elég volt. A községben rendezvényt tartó miépesek és a falu lakói krumplival és tojással hajigálták meg a népüktől fényévnyi távolságra elszakadó kormánytagokat, sőt jól le is hazaárulózták őket. Az ország közvéleménye a botrány után a deáki eszme, a demokrácia megcsúfolásáról beszélt, a Magyar Szocialista Mágnáspárt »jóvoltából«. A hatalom azonban bosszút állt a söjtöri fiaskóért, rendőrségi, hatósági vizsgálattal vegzálták a falu lakóit. Söjtör ma az MSZP–SZDSZ nyolcéves uralma miatt szegényebb, mint valaha, és az nem ad vigaszt a söjtörieknek, hogy az ország valamennyi települése megsínylette a gazdasági, morális pusztítást.
Mintha ezek a magukat balliberálisnak nevező politikusok, akik ide vezették hazánkat, nem is a magyar nemzet fiai lennének. Mintha nem ismernék Deák Ferenc, a haza bölcse legfőbb elvét, hogy »építkezni kell«. Mintha nem tudnák, nem tanulták volna meg, hogy Szent István és az őt követő nagy királyok, egészen Hunyadi Mátyásig, építettek, gyarapítottak, nem romboltak, és nem a külföldiek, idegenek kezére szándékoztak átjátszani országunkat. Mintha nem tudnák, hogy a reformkor, az 1848-49-es forradalom és szabadságharc politikusai, hős honvédei, a kiegyezés megalkotói, az 1956-os forradalom szabadságharcosai azon igyekeztek, hogy jelentős nemzet legyünk.”
