Demszky 20 éve: Kockás zakóra kínos búcsú

„A most leköszönő főpolgármester volt az első újkori magyar politikus, aki igazán kezelni tudta a médiát. Ha rosszul sikerült a vágókép, amikor kiszállt a liftből, az operatőr kérésére Demszky szó nélkül visszaszállt, és megismételte a kért jelenetet. Olyan kommunikációs szakemberekkel vette magát körül, akik az ország talán leghatékonyabban működő sajtóirodáját hozták létre – a főpolgármester emiatt is lehetett sokáig a média egyik első számú kedvence.

A töretlenül ívelő karriernek és népszerűségnek a féléves sikertelen SZDSZ-elnöki időszak –amely miatt jobboldali szavazóit vesztette el –, majd a horvátországi nyaraló ügye, illetve a túl kedvezményesen bérelt szolgálati terepjáró esete adta az első pofont: először fordult elő, hogy Demszkynek kínos kérdésben kellett magyarázkodnia. Buknia ezúttal sem kellett, a közvélemény beérte azzal, hogy „dzsentriallűrjei” miatt nyilvánosan bocsánatot kért.

Demszky talán 2002-ben lehetett népszerűsége és főpolgármestersége csúcsán, nem kis részben Orbán Viktornak köszönhetően. A főpolgármester egy korábbi lapinterjúban maga is elismerte, óriási politikai hasznot húzhatott abból, hogy az első Orbán-kabinet kiszállt a 4-es metró építéséből, Demszky pedig eljátszhatta a budapestiek érdekében akár a kormánnyal is konfliktust vállaló Robin Hood szerepét.

Demszky ötszöri győzelme persze nemcsak ennek, hanem annak is köszönhető, hogy Tarlós Istvánelőtt komolyan vehető, esélyes jelöltet nem tudott ellene indítani a jobboldal. Az MSZP súlytalan aspiránsai pedig a pártközpont utasítására mindig időben visszaléptek Demszky javára, a sokáig erőtlen fővárosi szocialista frakcióval nem volt nehéz a főpolgármester és az SZDSZ számára kedvező alkukat kötni.

Demszky tulajdonképpen nem is városvezetőként, hanem konfliktushelyzetbe kényszerített politikusként mutatta meg, valójában mi is az erőssége: a felelősséget kivétel nélkül mindig sikerrel tolta el magától – hol a kerületeket, hol a kormányt, hol a koalíciós partnert okolva –, a politikai és városfejlesztési sikereket viszont mindig ő aratta le, még ha azok nem is az ő nevéhez fűződnek.”