Az álhírek terjesztésével a vesztünkbe rohanunk: ijesztő gyakorlat terjed a közösségi oldalakon
Négyből három hírt anélkül osztanak meg a felhasználók, hogy elolvasnák. Íme, az álhírek terjedésének pszichológiája.
Lehet, hogy a Szezám utca meséinek új epizódjait az esti híradókban sugározzák wördvájd?
„Manapság a történelmet újságírók írják. Többnyire született vesztesek. Így aztán egy kedd hajnalon az AP hírügynökség liftjében dől el például, hogy melyik afrikai diktátor lesz a jó fiú és melyik a rossz. Hogy miért, az sosem derül ki a széles közvélemény előtt, sőt az is ritka kincs, ha egyáltalán megtudjuk, kik is döntöttek a történelem folyásáról. Miután kialakult, hogy ki is itt a jó fiú, már fröccsönthető is a történelem, ugyanis ő lesz a nyertes (legalábbis a BBC tudósítója szerint). Szeretném, ha megfigyelnénk: ha megfordítjuk az eredetileg is beteg logikát, attól nem jobb, hanem mégrosszabb lesz a dolog. Az ‘attól ő a jófiú, mert ő nyert’ itt megfordult, és lett belőle ‘attól nyert, mert ő a jó fiú’. Lehet, hogy a Szezám utca meséinek új epizódjait az esti híradókban sugározzák wördvájd?
További visszafejlődés, hogy az újságírók maguk bevallása szerint a valót írják meg hírek formájában és dehogyírnak ők történelmet. Ezért nem is értik, amikor rajtuk kérik számon az édibédi dobozban landolt fenegyerekek népírtását mondjuk. Nem a népírtást kérik számon a történelem velünkélő krónikásain, hanem annak megírását. Pontosabban szólva annak hiányát. És az újságíró ilyenkor egy dolgot tehet (mert azt utoljára Mark Twain merte megtenni, hogy saját magát lökte le a erkölcsi magaslatról, ahová szintén önnönmagát ültette - és melyik redakcióban találkozol Mark Twain szoborral?), hogy hallgat.
A győztesek által írt történelem megértéséhez hatalmas segítség volt, amikor rájöttünk arra, hogy ezeket a sztorikat a győztesek írják. Ma a világ megértésének kulcsa annak megállapítása, hogy a híreket, amikből a történelem manapság összeáll, született vesztesek írják.”