„Több kritika érte a szárnyvonalak újraindítását, a menetrendek, a költségek, a kihasználtság miatt.
- A szárnyvonalak kérdése a tyúk és a tojás problémájához hasonló, nehéz kibogozni az igazságot. Nincs utas, mert rossz a menetrend vagy azért nem volt utas, mert nem voltak járatok sem. Nem lehet tökéletes megoldást kitalálni, mindig lesz olyan ember, akinek lesz kifogása. Most elindultak a vonatok, ezzel megtettük az első lépést, az önkormányzatoknak, iskoláknak és a MÁV-nak ezt ki kell használnia - utóbbitól azt kérjük, hogy utasbarát szolgáltatást nyújtson. Azaz figyelni kell a vonalak működését, szükség esetén pedig lépni kell, módosítani a menetrendet, változtatni a járatsűrűségen és így tovább. (...)
A közlekedési cégeknél, köztük a MÁV-nál vagy éppen a BKV-nál mekkora veszteséget néz el a tárca?
- Erre azt kellene mondanom, hogy nem lehetnek veszteségesek. Komolyra fordítva a szót, a közösségi közlekedés csak állami támogatás mellett működtethető, ez Nyugat-Európában is így van. A minisztérium azonban az állami szerepvállalás fejében elvárja, hogy minél hatékonyabban működjenek ezek a cégek. Az a fajta beszállítói holdudvar és egyéb problémák - ami a BKV-nál a botrányokat okozta - megengedhetetlenek. Most egyébként néhány MÁV-szerződést is bekérettem. (...)
Mi a véleménye a 4-es metróvonalról?
- Alapvetően fővárosi ügy. Szakmailag azonban azt gondolom, ha már elkezdődött, minél előbb be kell fejezni és hasonlóan előkészítetlen beruházásba nem szabad belemenni. Hihetetlen, hogy folyamatosan pótmunkákról, leállásokról, pénzügyi vitákról szól az építkezés, nem pedig az előre haladásról. Végiggondoltam, hogy az elmúlt 20 évben volt-e 500 milliárd forintos beruházás, nem sok. Ebből a pénzből Budapest teljes felszíni közlekedését rendbe lehetett volna tenni és még néhány vidéki nagyvárosét. A 4-es metró nem más, mint veszteségforrás.”