Döntéskényszerben Zelenszkij: vagy megállapodik Amerikával, vagy leáll a kulcsfontosságú szolgáltatás

Amerika számtalan módon keresztbe tud tenni Ukrajnának.

Magyarország a magyaroké!
„1823. december 2-án James Monroe amerikai elnöknek (1817-1825) elege lett a földrészre betolakodó idegen hatalmakból, akik kifosztották az országok természeti kincseit, bér- vagy szó szerinti rabszolgaságba taszították és tartották az embereket. Felszólította a külföldi hatalmakat, egyszer s mindenkorra maradjanak távol az amerikai kontinenstől. A Szent Szövetség, amely Spanyolországot támogatta abban, hogy amerikai gyarmatait megőrizze, az orosz cár – aki Amerika északi, alaszkai részén próbálkozott –, valamint az erős angol befolyás Kanadából tette szükségessé ezt a törvényhozást, amelynek lényege szabad fordításban így szól: »Az amerikai kontinens, amely a szabadság és függetlenség elvén létezik, nem hajlandó alávetni magát semmilyen gyarmatosító hatalomnak. Azok háborúiban nem kíván részt venni, amelyek azok kizárólagos magánügyei«. Más szóval a híres kifejezés: »Amerikai az amerikaiaké.« A hatalmak azzal védekeztek, hogy ők prosperitást, ipart és kereskedelmet hoztak a földrészre. Megszüntették a barbarizmust és a kegyetlen törzsi háborúkat. A jólétnek azonban ára van, és az ott élő polgárokat olcsó gyarmatáruval megrövidítik. Persze mindezt egy bizonyos és kezdetleges demokratikus normák között, ahol és amibe a helyi lakosságnak semmilyen beleszólása nem lehet.
Nemzetközi újgyarmatosítók
Ismerős az olvasónak? Ezt elégelte meg Monroe elnök: »Amerika az amerikaiaké« – és nem a profitra éhes vállalatoké és hatalmaké. Azzal a gondolattal játszom, mi volna, ha James Monroe ma Magyarország elnöke lenne? Milyen intézkedéseket hozna, hogyan találná meg a megfelelő s szükséges módokat ahhoz, hogy Magyarországot elsősorban a magyaroknak biztosítsa. Az újgyarmatosító hatalmak ma nemzetköziek. Vannak közöttük hatalmas multinacionális vállalatok, bankok is bőven. Mit lehetne tenni, hogy ezek az intézmények barátian viszonyuljanak a nemzethez, a nemzeti kincsekhez s az ország polgárai megkapják a nekik járó részt a haszonból.
Nem tudni, mi történne, hogyan változna a helyzet. Ami Amerikának sikerült, nem biztos, hogy Magyarországnak is sikerülne. Mindenesetre az új magyar kormánynak sem ártana eljátszani a gondolattal, hátha volna egy-két jó ötletük az adott témában: Magyarország a magyaroké!”