„Kedves Jeszi!
Ha megenged, én is ugyanolyan trágár mocskos pofájú nem olyan alpári stílusban válaszolnék az általad írt mély és bő nyálas benyalásra szösszenetre, mint amilyet használtál. Előre bocsátom, nem az IMF-fel kapcsolatos kérdéskörről lesz szó, hanem arról az írásodról és arról szerepről, amit te játszol a magyar szerzők urambátyámoskodása érdekképviselete és felhasználók szopatása ellenőrzése terén.
Az, hogy politikai színtéren megmutattad mocskos és értelmetlenül firkáló csillogó tolladat, arra enged következtetni, hogy nem érzed biztonságban magad a szerzői jogvédelem egyik legnagyobb önjelölt kiskirályainak és a dj-ket zaklatóknak érdekvédelmi szervezetének, a MAHASZ-nak az élén. Ezért bizonyítva hithű szabadságharcos mivoltod, jól beszólsz az IMF-nek, és tömjénezed Minden Döntések Urát.
Ha már ennyire önreflexiónélküli csaholó hithű kuruc és szabadságharcos vagy, kérlek vonatkoztasd az alábbi fröcsögésedet szavaidat saját tevékenységedre a dj-kkel kapcsolatban:
Időnként odatartja az egyik mellbimbóját, szopogassuk csak egy kicsit. És milyen finom ám, tényleg! Plazmatévé, menőkocsi, nyaralás - hitelre. És persze függők leszünk, mert a jólét gyümölcse tényleg édes, s akarunk, még, még! De egyszer csak hopp, visszaveszik a csöcsöt, amit eddig szopogattunk. De a szopást nem kell abbahagynunk: ezután a farkukat tartják oda; »na akkor most szopjátok ezt egy kicsit«. Igen, mindig volt valaki itthon, persze nem egy személy, hanem egy politikai garnitúra, hatalmi pozícióban, aki partner volt mindebben, aki maga is haszonélvezője volt Magyarország eladósodásának, majd pedig a pénzbehajtásnak.
Ugye mennyire nem mindegy, hogy a fasznak melyik végén van milyen nézőpontból beszél az ember?”