A Nemzeti Együttműködési Nyilatkozat alkotói is elhitték, hogy valami rettentően lényeges történt áprilisban.
„Szürreálisan nevetséges ez a nyilatkozat. Nemcsak a tartalma, hanem a formája is avítt. A fiatalokat már a tévé sem érdekli, nemhogy a papír, ők már az internetről tájékozódnak. Ráadásul hamis alaptételekből indul ki a dokumentum. Egyebek mellett azt állítja, hogy az elmúlt húsz év egységesen zavaros és reménytelenségbe hajló időszak volt. Csakhogy abból a húsz évből Orbán Viktor pontosan húsz évig volt képviselő, ráadásul négy esztendőt miniszterelnökként töltött! (...)
Ha a politikusok mindig felismernék az érdekeiket, ma is állna a Római Birodalom. De hát a hatalom is hibázik, leginkább azért, mert a politikus saját, zárt mikrovilágában a legnagyobb ostobaság is természetesnek tűnhet. Ha Orbán egyre csak azt hallja, hogy mi vagyunk a jövő letéteményesei, abból logikusan következik számára, hogy ezt el kell mondani, sőt törvénybe kell iktatni, ki kell függeszteni.
Az Internacionáléban az áll, hogy a múltat végképp eltöröljük és holnapra megforgatjuk az egész világot. Idő kellett, mire a hívők számára is világossá vált: a múltat nem lehet végképp eltörölni, és holnapra lehetetlen megforgatni a világot. A Nemzeti Együttműködési Nyilatkozat alkotói is elhitték, hogy valami rettentően lényeges történt áprilisban, valami egészen új dolog kezdődött.
Tényleg hiszik a nyilatkozatban foglaltakat, vagy csak úgy tesznek, mintha?
Nem érdekes, mit hisznek. A lényeg, hogy ezt mondják, ezt függesztik ki, ezt akarják velünk elhitetni. Ami politikai hiba, mert egy nyilatkozattól nem lesz más az ország. Az avittas, abszurd megoldás, a parancsba adott kifüggesztés pedig csak ellenszenvet vált ki, és az irónia tárgyává teszi őket. Azt pedig Voltaire óta tudjuk, hogy az irónia öl, képes szétrágni egy politika kurzus konzisztenciáját.”