„A szabadság szülőanyja, Franciaország elszánta magát, és megszülte a törvényt: a szabadság és a nők jogai nevében úgy határozott az alsóház, hogy mostantól Franciaországban a nőknek nincs joguk zacskót húzni a fejükre. Tilos az arc eltakarása úgy általában, de hát tudja mindenki kacsintás nélkül, hogy kiknek szól ez a tilalom: a törölközőfejűeknek, akik ezzel a szokásukkal botránkoztatják meg a jóérzésű francia polgárokat. Hogy az asszonyaikból nem látszik semmi. (...)
Az örömöt csak az árnyékolja be, hogy ennek a törvénynek a bölcsessége túl kifinomult még ahhoz, hogy mindenki értse. Márpedig Franciaországban tíz emberből nyolc a burka betiltására szavazna, az alsóház pedig csaknem egyhangúan fogadta el. Ilyen egységet nem az igazságok, hanem a veszett hülyeségek szoktak maguk mellé állítani. És bizony látszik is a háttérben az ügyeletes hülyeség: a sima, oktalan rasszizmus, ami nem azért örül, mert a muszlim nőknek mostantól jobb lesz, hanem mert úgy gondolja, hogy ki lett most baszva az arabokkal úgy általában. Sarkozy a szélsőjobb átszavazásával nyert választást, oktondiság volna elvárni, hogy nem próbálja őket intézkedésekkel is megtartani.
Az arabellenes gyűlölködők tévednek, de jobb ezt nem bolygatni, hadd higgyék, ami jó nekik. Az arabokkal épp azért van kibaszva évszázadok óta, mert nem engedik látszani és hozzászólni a fele lakosságukat csak azért, mert nők. Katalin cárnő, Margaret Thatcher és igen, Golda Meir bebizonyította, hogy a nők szabadon engedése nem gyengíti, hanem erősíti a társadalmat, ugyanis nem butábbak a férfiaknál semmivel. A Közel-Kelet Kleopátra óta nem engedett a trónra egyetlen nőt sem, sőt a közelébe is csak díszmadárként.”