„A vicc az, hogy még csak tradícióról sem beszélhetünk: a valóban hagyományos Kudu-kürttel szemben a fröccsöntött, egyméteres műanyag darázskürt éppen tíz éve jelent meg Dél-Afrika stadionjaiban, és ugyanaz a szerencsés monopolista, Neil van Sharkwijk gyárthatja, aki egyben ellenszerét, az anti-vuvuzela füldugót is árusítja a stadionokban. Amire szükség is van: már 85 decibel zaj komoly halláskárosodást okozhat, nem hogy a vuvuzela 120-130 db-e.(...)
A FIFA főtitkára tavaly még úgy azt mondta a »hangszerről«, hogy »csak akkor száműzik, ha fegyverként használják« a szurkolók. Nos, a rajongók egy része annak használja – éspedig ideológiai fegyverként. A világ pedig, ahogy Blatter fogalmazott, »alkalmazkodik«. Míg a vuvuzela-párti blogok, Facebook-csoportok többnyire megelégszenek azzal, hogy a l’art pour l’art zajt védik, mondván, »ez a tradíció, tessék elfogadni«, »a vuvuzela kultúránk része«, »aki csöndet akar, menjen temetőbe”, megkezdődött a vuvuzela politikailag korrekt felértékelése.