A távozó hatalom utolsó pofonja

„Az a színjáték, amelyet Robert Fico és a parlamenti választáskor csatát vesztett csapata véghezvitt vasárnap délután Komáromban a Cirill-Metód-szoborcsoport áthelyezésével kapcsolatban, a távozó hatalom utolsó pofonja volt a demokráciának, jogállamiságnak és a város polgárainak. A forgatókönyv kísértetiesen hasonlított Szent István király komáromi szobrának tavaly augusztusi leleplezéséhez. (...)

A vasárnapi cirkusszal minden komáromi polgár előtt nyilvánvalóvá vált, hogy amikor kora tavasszal Komáromban elkezdték a legforgalmasabb útkereszteződésben a körforgalom építését, Ficóék pontosan tudták, hogy nem azt fogják csinálni, amit a közvéleménynek elmeséltek erről a közúti építményről, hanem azt, hogy a Slota által sugallt elmeelhomályosító pszichózisban Szent Cirill és Metód szobrát fogják újraavatni július negyedikén a körforgalom tengelyében. Ők pontosan tudták, mi következik, csak akiket a legközelebbről érintett, azok nem, Komárom önkormányzata és a város lakossága.

Az elvtársak úgy szónokoltak a megjelent megközelítően nyolcvan százalékban idegeneknek, mintha Komáromnak nem volna városvezetése, polgárai, akiknek – de ez most nem fontos – több mint 60%-a magyar. Tették ezt húsz évvel a rendszerváltás után, hatéves európai uniós tagsággal, az általuk sokszor felrúgott gyalázatos nyelvtörvényükkel, megdicsérve a jelenlévő zsolnaiakat, zólyomiakat, nyitraiakat a nagy áldozatért, hogy eljöttek Komárom jeles városába a szlovák–magyar ellentéteket szító, szívhervasztó, bánatos ünnepségre. Elhozták megyei elnökeiket, elöljáróikat, akiknek sikerült több közjogi-méltóságnyi funkciót összevadászni a szlovákiai átlagfizetés négy-ötszöröséért egyenként. Ez aztán a derekas esélyegyenlőség, a kapitalizmusban is jól működő szocializmusban. Koltai Robi filmje jut eszembe: Sose halunk meg!”