„Eltűnik a piros karika a börtönök, fogházak neve mellől: ezentúl 18 éven aluliakat is lehet elzárásra büntetni. Malac és durva filmeket nem nézhetnek, szeszes italt nem kaphatnak, elzárást igen.
Ha apróbb bűncselekményeket követnek el, akkor is, jelentette be a belügyminiszter. Összeszalad a nyál az ember szájában, olyan szép ez. De nemcsak a gyerekekre vár börtön, ha lopnak valamit a plázában vagy a falu végén, hanem a felnőttekre is, mert – és ez már idézet a kormányprogramból – »nem tűrhetjük tovább, hogy legyenek, akik a szociális segélyt rendszeresen bűncselekményekkel egészítik ki...
A szocialisták törvényei miatt 2002 után egyre kevesebben kerültek börtönbe és egyre többen garázdálkodhattak következmények nélkül«. Vagy így volt, vagy nem. A bűnügyi statisztikák szerint nem. Máshol az előző kormány luxusbörtöneit kárhoztatja a program. Miközben Európa egyik legtúlzsúfoltabb börtönrendszere a magyar, ahol csak szabály, nem valóság a fejenkénti hat légköbméter, és csak az ombudsman fellépésére szereltették le nemrég az emeletes ágyakról a harmadik szintet, de nem számít, ha többen lesznek, »majd kicsit összehúzzák magukat«, mondta Lázár János.
A Fidesz nagyra becsüli a börtönt. A kriminalisztika tudománya nem. A biztos büntetés tudata visszatart, a súlyos fenyegetés nem. Maga a börtön pedig tipikusan árt. Ezért csak végső esetben alkalmazandó. A kormányzat azonban csak látszólag a bűnözéssel, valójában a Jobbikkal harcol. Erről árulkodik, hogy a kormányprogram börtöneuforikus fejezetét közvetlenül a gárda ellen fogalmazott rész követi, a belügyminiszter pedig a tyúk- és mobiltelefontolvajok után azonnal a betiltott társadalmi szervezetek tevékenységében részt vevőket fenyegeti elzárásra átváltható nagy pénzbüntetéssel. A Jobbik egyik legerősebb fegyverét, a bosszúba oltott rend ígéretét fordítja a jobboldali vetélytársra vissza, miközben annak elrettentő-rendfentartó erejét megsemmisítené.”
