„- Mondjuk a mosóporpiacon eladható úgy egy új termék, hogy senki sem ismeri a márkáját, nem tudni milyen ruhához való és minimális a reklámbüdzséje?
– Kizárt. Hacsak nem szuperjó az ára.
– A pártok piacán viszont működik ez a modell. A Lehet Más a Politika mindössze másfél éve alakult, nevét pár hónapja alig ismerték, programjáról az átlag magyar ma sem tud többet annál, mint hogy valami zöld, a kampányra pedig állítólag mindöszsze néhány tízmilliót költött. Mégis az Országgyűlésbe jutott.
– Két oka van a sikernek. Egyrészt az LMP a lehető legjobbkor érkezett, pont, amikor a versenytársai – az MDF, az SZDSZ, az MSZP – meggyöngültek. Annak érzékelése, hogy űr támadt a balliberálisnak mondott oldalon, egyértelműen az LMP-s vezetők stratégiai helyzetfelismerése.
– Vagy a mázlija.
– Úgy is mondhatjuk… A siker másik összetevőjének a jól komponált, kreatív kampányt és a termék hatékony márkázását mondják. A Lehet Más a Politika több mint név, egyúttal kampányszlogen. Szerencsésnek bizonyult abból a szempontból is, hogy 2010-ben a remény, a lehet más felmutatása fontos politikai üzenetté vált. Kértem is a párt politikusait, hogy megszólalásaikban ne rövidítsék LMP–re a Lehet Más a Politikát. Ráérnek arra évek múlva, ha majd mindenki tisztában lesz a képviselt értékekkel. A kampányban azt a kérdést tettük fel az embereknek, hogy tényleg lehet-e más a politika. Amire lehetetlen volt nemmel válaszolni. Ezzel mindenki egyetértett.”