A Jobbik megfelelője a Rammstein zenekar, kőkemény germán rock. Vonáék kampánya telitalálat. Interjú.
„- Mondjuk a mosóporpiacon eladható úgy egy új termék, hogy senki sem ismeri a márkáját, nem tudni milyen ruhához való és minimális a reklámbüdzséje?
– Kizárt. Hacsak nem szuperjó az ára.
– A pártok piacán viszont működik ez a modell. A Lehet Más a Politika mindössze másfél éve alakult, nevét pár hónapja alig ismerték, programjáról az átlag magyar ma sem tud többet annál, mint hogy valami zöld, a kampányra pedig állítólag mindöszsze néhány tízmilliót költött. Mégis az Országgyűlésbe jutott.
– Két oka van a sikernek. Egyrészt az LMP a lehető legjobbkor érkezett, pont, amikor a versenytársai – az MDF, az SZDSZ, az MSZP – meggyöngültek. Annak érzékelése, hogy űr támadt a balliberálisnak mondott oldalon, egyértelműen az LMP-s vezetők stratégiai helyzetfelismerése.
– Vagy a mázlija.
– Úgy is mondhatjuk… A siker másik összetevőjének a jól komponált, kreatív kampányt és a termék hatékony márkázását mondják. A Lehet Más a Politika több mint név, egyúttal kampányszlogen. Szerencsésnek bizonyult abból a szempontból is, hogy 2010-ben a remény, a lehet más felmutatása fontos politikai üzenetté vált. Kértem is a párt politikusait, hogy megszólalásaikban ne rövidítsék LMP–re a Lehet Más a Politikát. Ráérnek arra évek múlva, ha majd mindenki tisztában lesz a képviselt értékekkel. A kampányban azt a kérdést tettük fel az embereknek, hogy tényleg lehet-e más a politika. Amire lehetetlen volt nemmel válaszolni. Ezzel mindenki egyetértett.”
Eli Sharabi megdöbbentő őszinteséggel beszélt a Mandiner újságírójának, arról a 16 hónapról, amely során szó szerint a földi poklot élte át.
A tiszás jelölt-jelöltek elsősorban az a felső réteg, amely nemcsak politikai ambíciókkal rendelkezik, de amelynek Magyarországon kisebb vagyonkája, tehát valamekkora szabadsága és mozgástere is van hozzá, hogy belépjen a politikába.
Zavarba ejtő lelkesedéssel dicsérte Orbán Viktor futballpolitikáját, mondván, mindaz a példaértékű segítség, amelyet a magyar kormány közismerten a sportnak ad, a következő nemzedék egészségében, szemléletében, inspirációjában, versenyképességében térül meg többszörösen.
A Tisza elnöke inkább tekinthető egy kontrollfüggő mikromenedzsernek, aki nem látja a fától az erdőt.
Az elmúlt 10 évben nem láttak Brüsszel részéről racionális intézkedéseket.
Úgy tűnik, ezúttal sikerült olyan eredményt letenni az asztalra, amivel még Zelenszkij is elégedett..
Erős Gábor reméli, csak egy csatát veszítettek, nem a háborút.
