„A magyar kormány ismét megmutatta a világnak, hogy nem hagyja magát befolyásolni, még akkor, sem ha döntése következtében regnálása alatt másodszor dől be a forint nevű nemzeti játékpénz. Nem és nem, nekünk ne mondja meg senki a frankót, mi kemények vagyunk, mint a terméskő, még akkor is ha az egyik legsérülékenyebb gazdaság a miénk.
A baj persze közel sem akkora, mint azt innen is onnan is kommunikálják, kormány a Valuta alap és az EU az előadásnak még csak az első felvonását zárta le, és mint a színműveknél szokás, a függöny legördültekor a feszültség a tetőfokon. Ámbátor a szereplők még abban sem értenek egyet, hogy csak jelenetváltás, azaz átdíszítés vagy valóban felvonásvég tanúi vagyunk-e. Egyesek szerint ugyanis megszakadtak a tárgyalások, mások szerint lásd még: Matolcsy György, egy szakasz, úgy ahogy, de lezárult.
A valódi probléma nem is az, hogy mi lesz a tárgyalások végeredménye, mert az már most megjósolható, hogy lesz hitel, meg némi megszorítás is, hiszen sajnos a dolgok mai napság így működnek. A baj az, hogy mindez a színjáték, nem a készenléti- hitel, hanem az októberi választások körül forog. A kormány ugyanis bármi - értsd szó szerint - áron be akarja bizonyítani a saját és más táborhoz tartozó szavazóknak, hogy mindent megtesz a kisemberekért.”