Trianon, ami összeköt

„Mire kötelez bennünket Trianon emléke? Arra, hogy ma élő magyarokként sose feledkezzünk meg nemzettársainkról, akik más államok fennhatósága alatt élnek - ez az aktív emlékezés azonban csak akkor ér valamit, ha mindvégig kétirányú marad, vagyis elfogadjuk, hogy nekünk, anyaországiaknak, pontosan annyira szükségünk van elszakított rokonainkra, mint nekik ránk. A mai Magyarország és a határon túli magyarok viszonya nem egyszerűsíthető le költségvetési kérdéssé: aki az erdélyi, vajdasági, kárpátaljai vagy felvidéki magyarokban egyszerű szociális transzferkérdést lát, legalább olyan súlyos erkölcsi és politikai hibát követ el, mint aki - figyelmen kívül hagyva ezen közösségek politikai érdekeit - irreális revizionista ábrándokat hangoztat.

A magyar politikának (nem csak alkotmányos) kötelessége egyenrangú félként tekinteni a határon túli közösségekre. Egy új nemzetpolitika többek közt azzal az előnnyel szolgál, hogy Európa többi állama számára is érthetővé teszi régiónk sajátos viszonyrendszerét. A mi nemzetfelfogásunk példát is mutathat a kontinens többi állama számára, hiszen világosan látszik: a XXI. században a nemzeti közösségek nemhogy veszítenének jelentőségükből, hanem továbbra is az államközi rendszer meghatározó szereplői és tényezői maradnak. Egy állam lehet gyenge vagy erős, attól függően, hogy milyen kormánya van. Egy nemzet erejét azonban az összetartozás-élmény erőssége, a szolidaritás, a másik iránt érzett felelősség és a közös múltból táplálkozó kulturális kapocs biztosítja. Ha ez elvész, lehet akármilyen ambiciózus is egy kormány, egy idő után nem lesz miből erőt merítenie. Európa erős országai mindig is szilárdan támaszkodhattak a nemzettudatban rejlő lehetőségre.”