„Ma kezdődik a labdarúgó-világbajnokság Dél-Afrikában. Persze tőlünk, magyaroktól akár a Marson is rendezhetnék, vagy a szomszédos Ausztriában: így is, úgy is csak nézők vagyunk. A pályára legfeljebb partjelzői vagy bírói egyenruhában léphetünk. Valljuk meg, kissé meg vagyunk sértve – össznemzetileg. A focivébéért mifelénk leginkább a lapostévé-kereskedők meg a sörforgalmazók lelkesednek. A hirdetők és a média Kánanánja ez, két lassítás között benyomják az öt másodperces szpotot, csillió-milliókért. Várni kell a kapcsolásra Johannesburgba? Sebaj, majd ott ragyog a főszponzor dombornyomott logója, három-dében.
A futball valaha az utcagyerekek sportja volt, nem kellett hozzá más, csak a grund meg egy pattogós labda. Kapufának megtette a mackófölső vagy egy féltégla. Európában nincs már grundfoci, a foghíjtelkeket beépítik vagy fizetőparkolót nyitnak rajtuk. Focizni méregdrága focisulikban lehet, szervezetten, időre, ennyi erővel teniszezhetnének vagy lovagolhatnának is. Nem csoda, ha az európai nagycsapatok tele vannak színes bőrű sztárokkal, brazilokkal és afrikaiakkal. A harmadik világban még vannak üres telkek, és a nyomornegyedek fiai nem számítógépes játékprogramokkal, hanem kézzel-lábbal kergetik a labdát.”