„Miért alakult úgy, hogy a magyarság - mégoly jelentős - néprajzi csoportjának helytállását megörökítő dal egyesek szemében egyenértékűvé vált a Himnusszal és Szózattal? A székelyek származásától középkori sajátos jogállásán át jelenlegi súlyáig sorolhatóak az érvek. De bennem mocorogni kezdett a tápos pannon: ha a magyarság egyik csoportjának van saját dala, vajon miért nem éneklünk felvidéki, délvidéki, kárpátaljai vagy palóc, kun, jász himnuszt? Vagy témánkhoz közeledve: amennyiben Székelyföldet egy sajátos karakterrel bíró mikrovilágnak tartjuk, vajon a többi Kárpát-medencei, magyarországi tájhaza nem tarthat igényt ugyanilyen kitüntetett figyelemre? (...)
Az ünnepi könyvhéten bóklászva leragadtam a felvidéki kiadók standjainál és megvettem mindent, ami Gömörrel, e tarka etnikai viszonyai, ipari-mezőgazdasági változatossága miatt a XIX. században »kitsiny Magyarországnak« nevezett vármegyével kapcsolatos. Például a rimaszombati történész-muzeológus (és persze: »gömörológus«) B. Kovács István Gömörország - Egy tájhaza arcvonásai tényekben, képekben és gondolatokban című kötetét, amely kiapadhatatlan kincsesbánya a régi Magyarország tarka művelődéstörténetét kedvelőknek. Vasgróf, vlach pásztor, Balog- és Sajó-völgyi hétszilvafás nemes, rozsnyói polgár, nagyrőcei szlovák evangélikus gimnázium - csak néhány címszó. Megtudtam, hogy Blaha Lujzától Tőzsér Árpádig mindenki Gömörben született, aki számít. Meg azt is, hogy a határ két oldalán élő elkötelezett tájhaza-hívők 2005-ben megalakították saját országukat Gömörország-Gemersko-Gemerland néven - zászlóval, pecséttel, folyóirattal, ahogy az dukál. (...)
Bár a Székelyfölddel vetekedő népszerűséget nem is érnek el, a Gömörhöz hasonló, akár soknemzetiségű kisrégiók ismerete-szeretete révén egy fokkal tán otthonosabban érezzük magunkat a Kárpát-medencében.
Ha pedig gömöri himnuszt kell énekelni, a szerkesztőség e-mail címén elérhető vagyok.”