„Kezdjük a pozitívumokkal: Fico búcsúja a kormányfői székből – ha valóban nem sikerül megnyernie egy új partnert magának - mindenképpen segítheti a kapcsolatok normalizálódását, ráadásul az új négypárti kormányban ismét lehetnek magyar politikusok is. A 150 fős törvényhozásban 79 mandátummal rendelkező potenciális kormánytöbbség azonban erősen széttartó lehet, szakítószilárdsága ma még nem ismert, egyelőre az sem teljesen biztos, hogy valóban megalakulhat. Nem világos, a közös ellenség felett aratott győzelem öröme után miképp tudnak együttműködni a kereszténydemokraták a (programjukban is hangsúlyosan, időnként meglepően radikálisan) liberálisokkal, s ma még az sem egyértelmű, hogy mi lehet ebben a formációban az utóbbiakhoz közelebb állónak látszó Híd helyzete. Az új kormány ráadásul minden bizonnyal agresszív ellenzékre készülhet, Fico és Slota részéről méltányosságra és türelemre biztosan nem, magyarellenességre és populizmusra azonban biztosan számíthat a kabinet (Slota első nyilatkozata: »Hazánkat a buzik és a magyarok fogják irányítani...«). Az állampolgársági vita már megmutatta, hogy egy ilyen helyzetben nemzeti kérdések esetén a másik oldal sem lehet sokkal megengedőbb, mert azonnal hazaárulónak kiáltják ki – a magyar kormány tehát legfeljebb a színfalak mögött kaphat lényegesen kellemesebb partnereket.
Nem szabad elfelejteni azt sem, hogy a kampányban a Fidesz – és az új magyar diplomácia – egyértelműen a parlamentből kiesett MKP mellett tette le a voksát, számos fájó sebet okozva ezzel a Híd vezetőiben. Erősen kérdéses, hogy képesek lesznek-e kölcsönösen felülemelkedni ezeken a sérelmeken, csak remélni lehet, hogy a Híd az első számú partner és nem a (következő megméretésen) legyőzendő, gyengítendő ellenfél szerepét tölti majd be a hivatalos budapesti politikában.”