„Biszku Béla milyen szerepet töltött be a Kádár János által létrehozott világban? Tapad vér a kezeihez?
- Hogy tapad-e vér a kezeihez? Én ezt a kifejezést csak képletesen használom. A pártállami bűnözők általában hatalmi jogosítványaik szerinti intézkedéseik alapján helyszínelhetőek, nem pedig konkrét ujjlenyomatukról vagy DNS-mintájukról. Az '56-os megtorlásnak Biszku Béla az egyik támasza és talpköve. Az imént idézett jogszolgáltatási számadatok egytől-egyig tragikus emberi sorsokat jelentenek, mindegyik magán hordja Biszku keze nyomát. És nem csak az 1957. február 28-a és 1961. szeptember 13-a közti belügyminiszter intézkedéseiét. Noha azok sorra realizálódtak az állambiztonsági parancsokban, rendszabályokban, a BM Kollégium iránymutató állásfoglalásaiban, mígnem Biszkut előléptették a Minisztertanács elnökhelyettesévé. Biszku a pártállami nomenklatúra felsőbb polcain is irányító szerephez jutott, a Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány Ideiglenes Központi Vezetőségében, majd az MSZMP PB-ben és a KB-ban. Ezekben a funkciókban kamatoztatta azt a képességét, amelyet Rákosi Mátyás alatt a Magyar Kommunista Párt Budapesti Pártbizottságának káderosztálya vezetőjeként elsajátított, majd Kádár mellett fejlesztett tovább.
1957 augusztusában, amikor a szovjet prezídiumnak kezdett mindinkább érdektelenebbé válni, mit is kezdjen a Vörös Hadsereg szuronyain guggoló magyar szatellita párt Nagy Imrével és a romániai Snagovba deportált társaival, Biszku repült Moszkvába, a szovjet elvtársak fejbólintását kérelmezni a „legsúlyosabb büntetés kiszabásához": Nagyra, Losonczyra, Donáthra, Maléterre, Gimesre, Szilágyira, Királyra. (A dokumentumokat az 56-os Intézet tudományos munkatársa, Békés Csaba adta közre The 1956 Hungarian Revolution: A History of Documents című monográfiájában, 2002-ben, a CEU-Pressnél.)
Biszku „rossz-szolgálati" küldetése sikeres volt?
- Nem éppen. Kádárnak és Biszkunak jóval fontosabb volt Nagy Imre és társainak kirakatpere, mint a más nemzetközi pártügyekkel elfoglalt szovjet prezídiumnak. Litván György történész történelmi jelentőségű tanulmányt tett közzé erről a kérdésről 1992-ben a Világosság című folyóirat 743-757 közti oldalain. A leányfalusi pártüdülőbe kihelyezett, 1958. június 2-ai „kötetlen PB-ülésen" Kádár János a következő határozatot hozta: „ A Nagy Imre-csoport tárgyalásának szabad folyást kell engedni. Ennek előfeltételeit kormányvonalon Münnich és Biszku, pártvonalon Kádár és Marosán elvtársak biztosítsák." A két példányban készült, szigorúan bizalmas jegyzőkönyvben Kádár saját kezűleg olvashatatlanná tette Nagy Imre nevét, s a szigorúan bizalmas irattárba helyezendő példányon X-csoport szerepel." Azaz, több halálos ítélet és jóval magasabb ítéleti tételek szerepelnek, mint amelyhez Hruscsov és a szovjet prezídium hozzájárult Biszku moszkvai interveniálása során.