„Az Orbán Viktor által Ózdra szervezett »nemzeti konzultáción« lendületes felszólalással vétette magát észre Lakatos Attila »borsodi cigányvajda«. Nem először mondta el, hogy nem hajlandó kerülni a »cigánybűnözés« kifejezést. A »vajda« megismételte, hogy ha bizonyos területeken az erőszakos és vagyon elleni bűncselekmények óriási többségét cigányok követik el, azt így kell megnevezni. (...)
A találkozón, majd az utána adott sajtónyilatkozatban is (ATV, Egyenes beszéd) jól ismert habitusával mondta el: elsősorban a gyermekeik iskoláztatására nem figyelő, összeférhetetlen cigányok felelőssége érdekli. Ózdon is a cigányság tennivalóit sorolta. Mondanivalóját nem árnyalta, nem törődött a politikai korrektség normáival. Röviden: a »cigányvajda« cigányozott… (...)
A cigányoknak ne fajgyűlölők mondják meg, mit kell megváltoztatniuk. A cigányok, ha van józan eszük, nem ellenségeiktől várják az útmutatást. Égető szükség van viszont olyan cigány vezetőkre, akik nyíltan, egyértelműen szólnak cigány honfitársainknak, ha szükséges. (...)
Nem mindegy persze, hogy a szorongatott, megvetett kisebbség környezete hogyan válaszol a hiteles önbírálatra. Jelen esetben a magyar cigányságra kígyót-békát kiabáló magyar közvélemény válasza döntő jelentőségű. A lehető legrosszabb reakció farkasörömmel fogadni, sőt még tódítani is a cigányokról elhangzó negatívumokat. Az egészséges társadalomnak ebben is meg kell keresnie a mértéket.”