Ha a film az igazán lényeges kérdésekre (és Biszkura) figyelt volna, akkor most egy nagyszerű dokumentumfilmmel lehetnénk gazdagabbak.
„A Skrabski-Novák kettős célja a szembesítés volt, ami megkésett gesztusként érthető, de sok teteje nincsen. A film alapján nincsenek illúzióink: a koherens kommunista világképben gondolkodó, szellemileg és fizikailag is jó állapotban lévő Biszku az "ellenforradalom" leverése miatt nem érez lelkifurdalást (az 1989-ben már beteg és a sír szélén álló Kádárral ellentétben, akiben jelentős részben a félelem is munkálkodott utolsó, titkos beszédje ihletőjeként), de nem is könnyű ráhúzni az "ostoba kommunista szadista" skatulyáját. Biszku felelőssé teszi a Rákosi-rendszert és tragédiának látja '56-ot, amivel a rendezőpáros nem nagyon tud mit kezdeni.
Céljuk érdekes: megpróbálni Biszku állításait szakértőkkel, egykori kollégákkal, áldozatokkal megcáfolni, Biszku személyisége pedig nem érdekli őket. Holott míg az előbbinek nincs sok értelme, az utóbbi nagyon izgalmas lenne. Biszku elhallgatásai, stílusa, történeteinek részletei által plasztikusan meg lehetne rajzolni a Kádárhoz képest balra álló vezető arcképét - a mentalitást, amely a diktatúrát, a totális elnyomást igazolja. A személyes elítélés, a kifigurázás (amelyre van pár nem túl elegáns példa a filmben) legfeljebb a túlélőknek adhat kései elégtételt, ám akkor ne erőltessük ezt a dokumentumfilm-dolgot, maradjunk a mozgóképes publicisztika elnevezésnél.
Hibája a filmnek az is, hogy sokszor nem elég felkészültek az alkotók, így nem tudnak replikázni Biszku ellenvetéseire, illetve sokszor a történészi kommentárok is irrelevánsak. A Köztársaság téri lincselés kapcsán Mező Imre halálának ellentmondásos körülményei, és a teljesen nem oda tartozó Tóth Ilona-per a történészi reflexió, míg a Biszku által emlegetett 3000 halott kapcsán sem tudja meg a néző, tényleg ennyien haltak-e meg a harcokban, vagy nem. Pozsgay szavai pedig a színtiszta történeti forrásként szerepelnek a filmben, holott mégiscsak egy egykori magas beosztású elvtárs nyilatkozik meg.
A Bűn és büntetlenség - pár katartikusabb része dacára - nem tudja a történelmi tudatot módosítani. Nem tud a diktatúra általános emberi vonásaira rávilágítani, mert túlságosan elfoglalja saját szembesítői attitűdje. Nem képes beszélni diktatúra és társadalom viszonyáról, holott a film elején a Márokpapiban készült felvételek a kollektív felejtés és ferdítés mintapéldái. Ha a film az igazán lényeges kérdésekre (és Biszkura) figyelt volna, akkor most egy nagyszerű dokumentumfilmmel lehetnénk gazdagabbak.”
Az elmúlt százhúsz évben öt államalakulathoz tartozó Csallóközben már a klub puszta működése is csodának számít, ám a DAC a megmaradás és a nemzeti összetartozás szimbóluma lett. Dunaszerdahelyi beszélgetés Tősér Ádámmal, a kerek születésnap alkalmából a sportklubról készült egész estés dokumentumfilm rendezőjével és Nagy Krisztiánnal, a DAC kommunikációs vezetőjével.
A volt EP-képviselő szerint az elmúlt mintegy száz évben a külső erők megtalálták azokat az ágenseket, akik belül tudtak zavart kelteni vagy idegen érdekeket megjeleníteni.
A nem túl bizalomgerjesztő előzetes ellenére a Demjén Ferenc dalaira komponált Hogyan tudnék élni nélküled? közelről sem olyan rossz, ami főleg a szerethető, szimpatikus szereplőknek és a jó ízléssel adagolt zenei betéteknek köszönhető.
Magyarországon is bemutatták a DAC filmet, a dunaszerdahelyi futballklubról szóló mozit, amely a felvidéki magyarság közösségteremtő erejének szimbólumává vált.
Az Emilia Pérez című francia bűnügyi musical ezzel együtt tíz jelölést zsebelt be.
A legendás spanyol rendező új munkájában, A szomszéd szobában az elmúlással való szembenézésről beszél intim, személyes hangvételben. Ám hiába a két zseniális színésznő, Tilda Swinton és Julianne Moore, a katarzis elmarad. A november 28-tól a mozikban látható film lábjegyzet maradt Almodóvár elképesztő karrierjében.
Travis Timmerman arról is mesélt, milyen volt hónapokig az Aszad-rezsim börtönében ülni.
A volt amerikai házelnök, Nancy Pelosi egy hivatalos luxemburgi út során szenvedett balesetet, de állapota stabil, és a kórházból is folytatja munkáját.
