„A vuvuzela a tehetetlen tömeg lázadása. A frusztrációtól arrogánsssá váló embermasszának a hangja, amikor a játékba nem engedett, kizárólag gombnyomásra berendelt tömeg a maga módján akar beleszólni a meccsbe. A Fidesz hatalmas tömegben ott ülő képviselői közül csak egy-két tucatnyian jutnak érdemi feladathoz. A többiek a gépezet részeként hétfőn beülnek, kedden felállnak, és a felhangzó vezényszavakra nyomják a gombot. Persze megvan a véleményük, megvan a saját dolguk, azért az ülésteremben hangosan, folyamatosan beszélnek, ügyintéznek telefonon, meccset néznek az Indexen, és ezzel a maguk vuvuzeláját fújják. Beszélgetve velük kiderül, hogy elnyomott kisemberként csak halmozzák a frusztrációjukat, egyre fokozódó indulataik miatt nézeteikben közelebb állnak a Jobbikhoz, mint a saját pártvezetőikhez.
Bajszuk alatt folyamatos megjegyzéseket tesznek hol az ellenzékre, hol a sajátjaikra. Sajátos önhergelésük a tömeg természetéből fakadóan jóval durvább, irritálóbb eredményhez vezet, mint ha egyenként, értelmes, emberi hangon elmondanák, mi minden okoz nekik csalódást a parlamentben. Az elmúlt 8 évben felhalmozódott megaláztatottságot felszólalni engedett párttársaik néha levezetik, jószerével minden felszólalás azzal kezdődik a házban, hogy az elmúlt 8 év... De már mindannyian unják.