„A szlovák taktika az, hogy olyan helyzetet teremtenek, amiben valamire való tisztes diplomácia nem ül le tárgyalni, mert az megalázó, hanem tiltakozását fejezi ki, majd ezután közlik, hogy a magyarok nem konstruktívak, nem akarnak tárgyalni. Ha mégis tárgyalnak, akkor meg röhögnek rajtuk, hogy ezekkel mindent meg lehet csinálni. Ha van rajtunk sapka az a baj, ha nincs rajtunk sapka, akkor az. Igazából a szlovák kormány sem tárgyal, maximum úgy tesz, mintha.
Kíváncsi vagyok, mi lenne, ha mi eltörölnénk a kettős állampolgárság lehetőségét, valamint hoznánk egy ellen-nyelvtörvényt. Ugyanazt mondanák ránk, mint amit mindig, akármit is csinálunk, hogy feltámadt a magyar irredentizmus. És vajon milyen reakcóit váltana ki, ha a Tiso-féle szlovák náci bábállam eszméinek feltámasztásával vádolnánk Ficoékat? (...)
A jószomszédi viszony a szomszéd államokon is múlik, jelen esetben elsősorban Szlovákián. Ha a viszony hidegháborús, akkor az nem a mi hibánk, hidegháborút jelenleg Fico csinál. Nyilván azért is hisztizik, mert tudja, vége azoknak az időknek, amikor a magyar kormányt pofozógépnek használhatta. Ki kell mondani: részünkről nincs jószomszédi viszony, ha a határon túliak sínylik ezt meg. a Gyurcsány-Bauer-féle bájvigyor-diplomácia már elvérzett az előző nyolc évben, semmit nem értünk el vele, fel kell vállalni a konfrontációt, ha arra kerül a sor, ideje visszaváltani az antalli és az orbáni sebességbe.”