A Mexikót idéző tornádószerű egypárti győzelem elhozta a baloldal élet-halál harcát. A következő hónapok, majd évek során a magyar baloldal a létéért küzd.
„A rendszerváltást követő két évtizedben ugyan az ország üzemelt, teljesített, de új világképét, identitását nem találta meg. Ezen időszak egyetlen eredménye a működés, semmi más. Hiába vagyunk büszkék a békés rendszerváltásra és az azt követő alapvetően rendesen végigdolgozott húsz évre, az ország népének vizsgáján a köztársaság első korszaka megbukott. Demokrata politikusnak az ország népével pedig vitatkozni értelmetlen.
E meglepő, Európában általában nem jellemző helyzetet akkor éli túl a magyar baloldal, ha teljesen új kereteket épít, s elkezd modern baloldali politikát csinálni. A magyar baloldalnak új, az MSZP-nél tágabb merítésű, befogadóbb szervezetre van szüksége. Olyanra, amelyben hálózatát horizontálisan felfűzött ügyekre, következetesen elvi és világnézeti alapon nyugvó döntésekre építi. A rendszerváltás utolsó mozzanataként fontos, hogy teljes egészében szakítson az államszocialista örökséggel, s így ne kezelje többé politikai értéknek a technokrata, szakapparátusi rutint.”