„Sólyom László nem könnyen szerethető elnöke Magyarországnak. A tudománynak termett, nem a közszereplésnek. Nem természetessége ragadja magával híveit. Nem a formák embere, sokkal inkább az okosan, mértéktartóan és következetesen megfogalmazott releváns gondolatoké. Az alkotmányosságé. Személye - minden merevsége s megrögzöttsége ellenére - ezért hozott nyugalmat, megbízhatóságot a hektikus jelenségekkel teli honi politikai színpadra.
Nem jó, de érdemes belegondolni, mi lett volna Magyarországgal, ha öt éve nem Sólyom nyeri az elnökválasztást. Ki emelte volna föl szavát a köztársaság nevében az őszödi beszédben bűnöket bevalló, majd a rendőrség kezét népére emelő Gyurcsánnyal szemben? Ki terelte volna vissza hisztériát mellőzve a Fideszt a Parlamentbe? Ki járt volna kanosszát a határon túli magyaroknál, felejtendő a 2004. decemberi népszavazást? Ki jelezte volna az Egyesült Államok elnökének, hogy vízumtörvénye sértő? Ki irányította volna a figyelmet politikai háborúskodás közepette is a zöld gondolat fontosságára? És ki utasította volna hitelesen vissza a szélsőségek hangját?
Sólyom mindezt megtette. És mást is. Autonóm módon, az Alkotmányra figyelemmel, nem mások hálójában vergődve.”