„Kovács Lajos nem ősfideszes, s nem fideszes. Kovács Lajos leginkább semmilyen, vagy hogy közérthetőbb legyek: afféle »aktuális« ember. Ez idáig a szocik hátsójából lógott ki, de amikor még márciusban Fülöp Istvánnak kampányoltam Mátészalkán, már megjelent a vacsorán, már odaült az asztal végére, már… Igen. Kovács Lajos, a »már«. Mindig idejében érkezik. S nincsenek erkölcsi skrupulusai.
S történt, hogy a kétnapos géberjéni, tyukodi ünneplés után nevezett Kovács Lajos felhívott némely velem, velünk ünneplő helyi embert, s közölte velük, hogy – idézem: »Nem tesz nekik jót, ha olyan buliban vannak, ahol jelen van a Bayer Zsolt is.«
No, véreim, akkor tehát még egyszer, hogy világos legyen: miután kétharmaddal megnyertük a választást, egy szatmári seggnyaló, egy semmi ember, egy szocibérenc velem fenyegeti az ősfideszeseket.
A dolog innentől közügy. Úgyhogy nagyon figyelj most, Kovács Lajos! Mint mondottam volt, ilyenféle alakokkal tele voltunk 1998 és 2002 között is már. De most nem leszünk tele. S te már most, a legelején jó, ha tudod, mostantól fogva a legszemélyesebb magánügyem, hogy veled leszámoljak. Ezt a kis cikket vedd selyemzsinórnak. Mert az. S nem érdekel, kivel vadászgatsz – semmi nem érdekel. Csak az érdekel, hogy a kétharmados győzelmünk után te vetted a bátorságot, hogy velem, az ötös számú párttagkönyv tulajdonosával fenyegesd, riogasd a helybéli ősfideszeseket. Egyáltalán: te vetted a bátorságot, hogy megfenyegesd az ősfideszeseket.
Kár volt, Kovács Lajos.
Hiba volt, Kovács Lajos.”