„Robert Fico vérnacionalista kormánya az elmúlt négy évben mindent megtett azért, hogy a szlovákiai magyarok ne érezzék magukat jól hazájukban. Egyetlen pozitív gesztus sem volt, tettekről már ne is beszéljünk. Ezzel szemben nap mint nap hallgathattuk Fico koalíciós partnerétől, hogy csúnya, görbe lábú mongolok vagyunk, meg ellenségek, akik alá akarják ásni az ország szuverenitását. (...)
Miközben elfogadhatatlan, de érthető a kétoldalú tárgyalások körüli budapesti alibizés. Pozsony, amely a nyelvtörvény elfogadása idején arrogánsan azt üzente Budapestnek, hogy a kérdés belügy, nincs miről tárgyalni, most ugyanezeket a szavakat hallja, csak magyarul. Édes bosszú – gyalogáldozattal. Mert milyen célt követ Magyarország a kettős állampolgárság megadásával? Jobbá akarja tenni a határon túli magyarok helyzetét? Esetleg közérzetét? Ha igen, akkor nagyon rosszul cselekedett, legalábbis Szlovákia esetében. Túszokká, pofozógépekké tett minket. Valószínűleg megutáltatta a szlovákiai magyarok legnagyobb részével még annak gondolatát is, hogy valaha magyar állampolgárságért folyamodjon. Ha viszont nem ez volt a cél, akkor minden érthető. A belpolitikai piros pontokért a legegyszerűbb beáldozni a bamba határon túli magyart, az legalább határon belül nem fáj. Persze, mindez csak Szlovákiára vonatkozik, mert csak itt válnak politikai kategóriává a komplexusok a Magyarországgal szomszédos országok közül, de hát akkor is él itt félmillió magyar, a francba!”