„A kampánycsendnek és az internetnek nincs közös halmaza: világhálós szemmel nézve olyan ez, mintha az összes állampolgárnak megtiltanánk, hogy a választási hétvégén politikáról beszélgessen.
De hát a törvény az törvény, ezért egyes portálok kikapcsolják a fórumukat, mások hatalmas, figyelmeztető tábla mögé rejtik a belföldi tartalmat, mondván: csak saját felelősségre olvashatsz híreket kampánycsend idején. És két napig az a legizgalmasabb információ, hogy az egyik párt valamelyik településen kampánycsendet sértett: hogy melyik és hogyan, az csak két nap múlva derülhet ki, de akkor már senkit sem érdekel. Meg hogy vasárnap reggel öt darab szórólap került egy lakótelepi postaládába. Őrület.
A legkedvesebb, hogy rengeteg online polgár halálosan komolyan veszi a törvényi intést; rászólnak az elhajlókra, figyelmeztetik azokat a fórumozókat, akik politikust, pártot, szavazási hajlandóságot merészelnek említeni. Való világra fordítva: a szomszéd köszön, majd megkérdezi, mi a helyzet ezzel a választással, vajon ennek vagy annak a pártnak van-e igaza, mire a megszólított rendőrt hív.
Egyszóval eljárt az idő a kampánycsendrendelet fölött is. Értelmetlen, betarthatatlan, nevetséges. Cipeljük magunkkal ezt is a rendszerváltás óta, mintha kötelező lenne minden rosszal együtt élnünk, ami 1989-ből fakad.”