„A baloldaliság végső soron ethoszt, erkölcsi alapállást jelent. A saját munkájukból élő emberek közösségét, a spontán szerveződést, a nyársat nyelt formákkal és mindenféle hierarchiával szembeni ösztönös tiltakozást.
Ma sok szó esik egyes MSZP-s politikusok korruptságáról, de a baloldali ethosz szempontjából majdnem olyan lesújtó, ha egy szocialista képviselő például lovagi címért pedálozik, lovagrendi tagsággal gőgösködik. 1992-ben – még vendégként – részt vettem a Magyar Szocialista Párt szegedi kongresszusán, ahova a küldöttek saját, sokéves, lestrapált kocsijukkal érkeztek, s gúnyos szóbeszéd tárgya volt a parkolóban várakozó egyetlen luxuskocsi, Szűrös Mátyás, akkori parlamenti alelnök hivatali kocsija. A lovagi cím és a méregdrága autópark persze csak jelkép, de jelképként pontosan kifejezi, miért ábrándultak ki a szocialistákból az alul levő milliók. (...)