Félni kell-e a kétharmadtól?

„A baloldalnak a kétharmados arány egyébként nem okozott demokratikus-lelkiismereti problémát 1994-től 98-ig, amikor az MSZP-SZDSZ formációnak volt meg a minősített többsége (278 mandátummal - ennyi egyébként most nem is lehet a Fidesz-KDNP szövetségnek) az ország házában. Ugye nem gondoljuk komolyan, hogy egy kisebbségi koalíciós partner hatékonyabb demokratikus kontrollt jelent, mint egy hiteles parlamenti ellenzék? A történeti érv is azt erősítheti tehát, hogy nem kell rettegnünk egy esetleges kétharmados kormánypárti frakciótól.

Elméleti szempontból sem indokolt vészhelyzetet hirdetni. Ha komoly demokratikus elkötelezettségből tiszteletben tartjuk a népfelség elvét, akkor bizony ennek az ilyen tömegesen egyirányú szimpátia és megbízás is eredménye lehet. Tehát a kétharmados többség, pusztán számosságától fogva, nem antidemokratikus. (Ennek részletesebb elemzését például Török Gábor adja blogjában.)

Ha tehát a kétharmados többség már előfordult, s nem antidemokratikus sem önmagában, sem akkor, ha a Fidesz szerzi meg, marad-e még érvünk ez ellen? Fennállhat-e, hogy a jó élet más politikai feltételei közül valamelyik sérül? Tényleg felforgatja-e az Orbán-kormány Magyarországot? Elvileg lehetséges, de kevéssé valószínű. A kétharmados többség sem ad ugyanis teljhatalmat.”